Ha egy kívülálló belehallgat a szociális törvény módosításának parlamenti vitájába, annak az lehet az erős benyomása, hogy egy már kész, hatályba lépett jogszabályról folyik a szó a kormány és a pártok között, amit diktatórikusan ráerőltettek a társadalomra.
Aztán, ha az érdeklődő jobban odafigyel a részletekre, a kormánypárti felszólalásokra, hamar kiderül, hogy szó sincs erről, hiszen még most tárgyalja a Ház a jogszabály módosítását, s a vitában minden frakció, képviselő felsorolhatja pró és kontra az érveit.
Igen ám, de a baloldal olyan hevült kirohanásokkal, rikácsolva zúdít össztüzet a tervezetre, mintha ez a szöveg már faktum volna, amin már nem lehet változtatni. De hát miért nem érveket próbálnak felsorakoztatni az ordibálós szájtépés, durva vádak, rágalmak helyett?
Tudjuk persze, hogy a baloldal úgy kerüli a konkrétumokat a vádaskodásai során, mint Mefisztó a szenteltvizet, de azért az ember azt hinné: talán a szociális ügyek az terület, ahol villanthatnának valami pozitívumot is az állampolgárok előtt. Például azért, hogy megállítsák azt a lejtmenetet, permanens népszerűségvesztést, amibe saját magukat lavírozzák hosszú évek óta, s ami választási vereségről választási vereségre történő bukdácsolásuk formájában világosan nyomon is követhető.
