Visszaleng az inga

Néhány – önmagán túlmutató jelentősségel bíró – republikánus győzelem is elbeszéli Amerika e választási keddjét, az év egyik legjobban várt világeseményét. Floridában a polgárok nagy fölénnyel, másfél milliós szavazatkülönbséggel választották újra kormányzójuknak a politikailag inkorrekt Ron DeSantist, aki nemcsak vívja, de élvezi is a kultúrharcot, például amikor szembemegy a genderlobbival. Ugyancsak magabiztosan, csaknem milliós fölénnyel győzött Texasban – a másik nagy jobboldali fellegvárban – Greg Abbott, aki Washingtonba buszoztatta fel az államán keresztül érkezett törvénytelen bevándorlókat, alkalmat adva Joe Biden elnöknek és embereinek, hogy ne csak szavakban szeretgessék a kéretlen jövevényeket. Arkansasban ­mindeközben Sarah Huckabee Sanderst, Trump korábbi szóvivőjét, Mike Huckabee korábbi, szókimondóan jobboldali politikus lányát választották kormányzóvá.

Az amerikai választók többsége megerősítette az országos szinten ellenzékben lévő republikánusokat – szembeszállva a Biden-kormány politikájával és többek közt a radikális baloldali „woke”-ideológia egyre képtelenebb őrültségeivel. A politikai inga visszaleng, a kérdés az, végül milyen mértékben – annál azért láthatóan kevésbé, mint amire sokan számítottak. Végeredmény hiányában e sorok írásakor, szerda este úgy tűnt, az erősödés legalább a washingtoni képviselőház megszerzéséhez elég lehet, ami önmagában korlátozná Biden mozgásterét a törvényhozásban (és leváltaná Nancy Pelosi házelnököt, a Demokrata Párt kemény magjának emblematikus alakját). Budapesten örömmel fogadták például, hogy számos olyan republikánust is megválasztottak, aki hazánkkal együtt ellenzi a globális minimumadót, ami rontana a magyar gazdaság versenyképességén. De mit jelenthet az eredmény 2024, a mostani főpróba után a premier szempontjából?

Látszólag nem sokat. 2010-ben a republikánusok nagyot nyertek a képviselőházban, amikor az amerikaiak Biden akkori főnöke, Barack Obama elnökségét tesztelték, de két év múlva Obama simán legyőzte a RINO (csak nevében republikánus) Mitt Romney-t. Az elefánt a szobában – ahogy az amerikai mondja –, azaz a megkerülhetetlen tényező, akiről kedden (a szokásosnál legalábbis) kevesebb szó esett, Donald Trump. Miközben Biden – aki a jövő héten tölti be a nyolcvanat – egy igencsak lemerülőben lévő zsebtelephez hasonlatos, Trumpban 76 esztendősen is van szufla. De kérdés, a nála egy nemzedékkel fiatalabb Ron DeSantis mostani nagy győzelmével nem trónkövetelő nő-e máris a fejére. Mindenesetre a jobboldalnak lesz dolga bőven, hogy ellensúlyt képezzen Bidenékkel szemben.

Amerika problémái számosak: magas az infláció, a kultúrharcos „woke” térnyerése az óvodáktól az egyetemeken át a munkahelyekig bezárólag áthatja a mindennapokat, elharapózott a bűnözés, nem tartóztatják fel a törvénytelen bevándorlókat. Thomas Jefferson és George Washington országában tömegek bizonytalanodtak el a demokráciát illetően, sokan pedig úgy vélik, Trump elől elcsalták két éve a választást.

Az amerikai belharc kimenetele a világnak, Európának, Magyarországnak sem közömbös. Ha a jobboldal erősödése tartósnak bizonyul, akkor újra a nemzeti szuverenitásra építő szövetségesekre lel a magyar diplomácia olyan globalisták helyett, akik – épp a budapesti nagykövet esetében – már a The Wall Street Journal véleményíróinak is szemet szúróan pökhendi hangot ütnek meg. A világ pedig olyan amerikai vezetőkre vár, akik nem a rengeteg kárt okozó ukrajnai háború elnyújtásán, hanem a lezárásán dolgoznak.

Borítókép: Patrick Schmeichel választási munkatárs feldolgozásra készíti elő a szavazatokat a Washington állambeli Rentonben az amerikai félidős kongresszusi választások napján, 2022. november 8-án (Fotó: MTI/AP/The Seattle Times/Ken Lambert)