Azon tűnődöm mostanában, veszélyezteti-e az uniós költségvetés érdekeit, ha egy Öböl-menti állam oly módon befolyásolja az Európai Parlament gazdasági és politikai döntéseit, hogy tetemes pénzösszegekkel és értékes ajándékokkal kísérli meg lekenyerezni az uniós parlament magas pozíciót betöltő tagjait. Minél többet rágódom ezen, annál határozottabban az a véleményem, hogy igen. Veszélyezteti. Úgy mondjuk ezt vidékiesen, hogy mindazok, akik részt vettek ezekben az üzelmekben, korrupt gazemberek. Így látják ezt az illetékes hatóságok is, ezért van rács mögött a parlament egyik alelnöke, ezért zárolták családja tetemes vagyonát, és ezért mondott le tisztségeiről négy baloldali EP-képviselő is az ügy kirobbanása után. A lavina pedig görög tovább, ki tudja, kiket temet még maga alá.
Úgy hírlik, az Európai Parlamentet megrázta az eset. Bevallom őszintén, ebben egy kicsit kételkedem. Szerintem nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy az, ami most a szemünk elé tárul a hosszas nyomozati feltáró munka eredményeképpen, teljesen bevett szokás az unió elitjének körében. A különlegessége csupán annyi, hogy ez most kiderült, és következményekkel jár. Valamelyik érdekkör feltehetően nem kapott eleget a kenőpénzből, és feldobhatta a többieket. Egyetlen esetben tudnám komolyan venni a brüsszeli megrendülést, ha szép sorban felállnának a Soros György nevével fémjelzett magánpénzbirodalom által fizetett, nagy értékű tárgyakkal vagy szolgáltatásokkal megajándékozott, magyarul kilóra megvett tisztségviselők, bírák, képviselők is, és lemondanának.
Mert micsoda diszkrimináció, hogy a Katarból érkező euró vesztegetési pénz, a Soroséktól kapott milliók pedig jótékony adományok? A katariak pénzmosók, Sorosék pedig filantrópok? Az arab pénzt elfogadókat vezetőszáron viszik el, a globalisták kegyeltjei pedig büntetlenül vegzálhatják a nemzeti kormányokat? Szerintem, ha bárki megpróbálja az Európai Parlament gazdasági és politikai döntéseit vesztegetéssel, a döntéshozók szavazatainak megvásárlásával befolyásolni, az alapvetően veszélyezteti minden uniós polgár érdekeit. Ekkor pedig a törvény legnagyobb szigorával kell fellépni a vesztegetőkkel és a megvesztegetettekkel szemben, bőrszíntől, vallástól, pártállástól és etnikai hovatartozástól függetlenül. Mindjárt érthetőbbé válna, miért járkálhatott eddig ki-be a vén spekuláns úgy az unió szervezeteinél, mintha otthon lenne, miért nyújt költségvetési támogatást Brüsszel a hálózatához tartozó álcivileknek, és miért hoznak rendszeresen olyan döntéseket, amelyek nyilvánvalóan Európán kívüli, idegen érdekeket szolgálnak.
