A szomszédunkban háború dúl, amelybe egyre nagyobb mértékben ájul bele az Európai Unió, a NATO és jó néhány ország kiszolgáltatott, gyenge kormánya. Soha nem látott mértékben nőtt meg emiatt annak a veszélye, hogy a látszólag orosz–ukrán fegyveres konfliktusnak tűnő öldöklés világháborúvá szélesedjen. Mindennél fontosabb tehát megóvni a magyar kormány erejét, amivel jelenleg még meg tudja akadályozni legalább azt, hogy hazánkat belerángassák ebbe a háborúba.
Mit csinál ehhez képest a kilóra megvásárolt dollárbaloldal, élén a Gyurcsány-házaspárral? Előre legyártott forgatókönyv alapján mindent elkövetnek, hogy végletekig növeljék a társadalmi elégedetlenséget, mert arra számítanak, előbb-utóbb összeroppan a nemzeti kormány mögött álló szilárd támogatottság, és megbukik az Orbán Viktor vezette nemzeti kormány. Ne legyenek illúzióink, a beléjük invesztált milliárdokért szolgálniuk kell, a körükben tapasztalt széthúzás csak az altatásunkra előadott színjáték. Mindahányan abban mesterkednek ma is minden percben, hogy minél több területen ártsanak az országnak, hogy minél több ember érezze magát elviselhetetlen bizonytalanságban.
Emlékezzünk a fékezhetetlen agyvelejű Márki-Zay Péter szavaira, aki a koronavírus pusztításának kellős közepén baloldali miniszterelnök-jelöltként azt fejtegette egy műsorban, hogy a tanárok és az orvosok sem tudják, micsoda hatalom van a kezükben. Ha egyszer az összes tanár azt mondaná, hogy sztrájkol, akkor Orbán Viktort térdre lehetne kényszeríteni. Ha az orvosok mondanák ugyanezt, megszűnne az egészségügy. Igaz, hogy súlyos vereséget szenvedtek ismét a választáson, a hódmezővásárhelyi terminátorból sem lett kormányfő, de a forgatókönyv végrehajtásától ez sem tántorította el őket. Még el sem ült a felheccelt tanárok és a politikai pedofília áldozataivá tett diákjaik hőbörgése az utcán, máris itt van a Magyar Orvosi Kamara politikai akciója a háziorvosi ügyelet átalakítása ürügyén.
Kerüljön helyére minden mozaikdarab, lássuk Karácsony Gergelyt, aki ugye visszalépett anno Márki-Zay javára, de most ismét csatába indul, és sokkal nagyobb arányú győzelemről delirál főpolgármesterként. Miről értekezik a maga ostoba módján, miután a parlament gyorsan eltörölte a kötelező voltát a betegek érdekeit és életét veszélyeztető kamarának? Azt mondja, idézem: „arra kérem a budapesti orvosokat, maradjanak tagjai a Magyar Orvosi Kamarának. A jövő leginkább az oktatásban és az egészségügyben dől el, az életünk minősége múlik a pedagógusok, az orvosok, az egészségügyben dolgozók munkáján. A kormány azonban harcban áll velük, most a Magyar Orvosi Kamara ellen indultak hadba. Hogy miért? Mert véleményük van, mert szót kérnek.” Azt már csak én teszem hozzá, hogy el is mondhatták javaslataikat, amit figyelembe is vettek, csak közben valami megcsíphette Kincses Gyuláékat. Egyébként a magam részéről rábíznám a budapesti és a vidéki orvosokra is, akarnak-e ebben a pártalapszervezetté vált csapatban tovább maradni. Mert abban biztos vagyok, hogy a soha semmiért felelősséget nem vállaló Karácsony mint kiemelt szakmai partner, egyszerűen nevetséges.
Nos, ha eddig lett volna kétsége bárkinek is, hogy a Gyurcsány-kormány egészségügyi államtitkára által vezetett orvosi kamara politikai utasítást hajt végre, amikor esküjük megszegésére és lázadásra buzdítja orvostársait, akkor szabadítsa fel magát a kételyek béklyói alól. A moslékkoalíció politikai értelemben lehet, hogy szétesett, de a kormánybuktatáshoz használni kívánt ügyek mentén, amilyen az oktatás és az egészségügy, továbbra is intenzíven működik. Egyik kutya, a másik eb. A guruló dollárok tartják egyben őket.
