Úgy hiszem, ennél tömörebben, ugyanakkor méltóságteljesebben aligha lehet megfogalmazni a lényeget, ami alapján feltehetjük a kérdést: mit vár el tőlünk a keresztre feszített Krisztus?
Úgy hiszem, semmiképpen sem azt, hogy adjunk felmentést a rongálóknak.
A világ, a jog ezt nem is teheti meg, hiszen aki egy vallási jelképet, például egy keresztet támad, bűncselekményt követ el. Nem adhatnak felmentést a keresztény egyházak, közösségek sem, magát a rossz cselekedetet nevén kell nevezni és el kell ítélni. Az más kérdés, hogy a rosszat cselekedő embert, a rongálót keresztényként nem döngölhetjük földbe, és nem teszik az egyházak sem. Ha így tennénk, lemondanánk róla, nekünk viszont bíznunk kell minden gonosz ember pálfordulatában. S tudnunk kell megbocsátani is, persze ahhoz, hogy meg tudjuk tenni, meg kell előznie a bűnbánatnak.
A reformátusok idézett mondata azért nagyon szép és kifejező, mert ez valahol egy fohász, egy ima, hogy az, aki ma rongál, térjen meg, értse meg a kereszt üzenetét, és ne támadja, hanem vegye védelmébe.
A szebb és boldogabb jövőbe vetett hitünket nem szabad feladni, de a jelenben a múltban történtek okán bizonyára sokan szeretnénk megérteni: miért zavarja a kereszt az embereket? A kereszt üzenete ugyanis maga a szeretet, a legnagyobb szeretet. A kereszt annak a jelképe, hogy az Isten fia megszületett a Földre, és annyira szeretett minket, hogy meghalt értünk, amivel megváltotta bűneinket. Aztán harmadnapra feltámadt, amivel azt üzente az embereknek, hogy földi élet után vár a túlvilág, jó esetben a mennyország.
Vajon ez az üzenet miért zavarja a nem hívő embereket? Honnan jön a rongáláshoz szükséges gyűlölet, még akkor is, ha valaki nem hisz Krisztusnak?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!