Hogy a párbeszéd, az egység és a béke ideális helyszínének tartja hazánkat, az is bizonyítja, hogy ő volt az, aki 2000. augusztus 20-án a Szent István-bazilika előtt kihirdette azt a bullát, amely szerint Szent Istvánt a keleti egyházban is szentként tisztelik, így államalapító királyunk 1054 óta tartó kelet–nyugati szakadást békéltetett össze. Az egy évvel ezelőtti budapesti nemzetközi eucharisztikus kongresszusra is eljött közénk és szólt hozzánk I. Bartholomaiosz, s ezzel a szimbolikus tettel is megerősítette a keleti és a nyugati kereszténység egységét. Ez az egység Jézus Krisztusnak az akarata, aki a nagypéntekre virradó éjszakán főpapi imádságában így fohászkodott a tanítványai­ért: „Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!”

Márpedig egység nem lehetséges azok között, akik nem állnak szóba egymással, nem akarják meghallgatni és megérteni egymást, hanem gyűlölködnek, viszálykodnak, sőt háborúskodnak egymással. Magától értetődő hát, hogy a konstantinápolyi egyetemes pátriárka – a római katolikus egyházfőhöz hasonlóan – tavaly az elsők között szólította fel a feleket az orosz–ukrán háború befejezésére, és arra kérte püspök testvéreit, hogy tegyenek meg mindent a vérontás beszüntetéséért. És hol máshol lehet ma Európában nagyobb, őszintébb, következetesebb politikai, társadalmi és egyházi támogatottsága a párbeszédnek és a békének, mint éppen Magyarországon?

A magyarságot gyakran gyanúsítják, sőt vádolják azzal, hogy nem őszinte, hű szövetségese a nyugati közösségnek, amelyhez több mint ezer éve csatlakozott. Holott éppen keleti gyökereink és virágzó kulturális, gazdasági, nem utolsósorban egyházi kapcsolataink tesznek bennünket más európai népeknél alkalmasabbá a tekintetben, hogy hidat képezzünk és kiengesztelő szerepet töltsünk be Kelet és Nyugat között. Ahogy Karácsony Sándor, a szeretet pedagógusa, a magyar észjárás filozófusa írta jó nyolcvan éve: a magyar lélek Ázsia és Európa öleléséből született, s addig dolga van, míg Ázsia és Európa egyek nem lesznek – tehát még legalább ezer évig.

Borítókép: I.Bartholomaiosz konstantinápolyi egyetemes pátriárka (középen) (Fotó: Teknős Miklós)