Az ember elmorfondírozik azon, hogy ha nem lenne védőüveg, vajon mit tennének az ideológiai megszállottak. Ne legyenek illúzióink: késsel hasogatnák fel, darabokra tépnék, kíméletlenül szétszaggatnák a festményt.
A nyugtalanító kérdésre, hogy miért tesznek ilyet, nyilvánvalóan azt válaszolnák, hogy nagyon féltik a légkört, a klímát és a talajt, ezért nyilvánvalóan meg kell semmisíteniük az emberi művészet legnagyobb alkotásait. Egyszer majd csecsemőt is gyilkolnak vagy karabéllyal lekaszabolnak negyven embert egy párizsi téren. A lehetőségek száma végtelen.
Persze volna más megoldás is. Például hogy az ember először befejezi az óvodát, aztán az általánost, és ha már magabiztosan közlekedik a világban, igyekszik felfogni, hogy a művészeti alkotásokat csak vérbeli kretének szokták megsemmisíteni.
Hiszen nyilvánvalóan az sem volt normális, aki hajdanán felgyújtotta az alexandriai könyvtárat. Vagy akik a XX. században máglyán égették el a nekik nem tetsző könyveket.
Mint ahogyan az sem helyénvaló, hogy pusztán ideológiai indíttatásból politikusok írják elő íróknak, képzőművészeknek, zenészeknek, hogy mi a szép és mi a káros. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy aki művészként a rossznak hódít lelkeket, a sötétséget dicsőíti a világosság helyett, jót tesz az egyénnel és a közösségekkel. Talán azért is tartunk ott, hogy nyilvánvaló idióták le akarják radírozni Leonardót a térképről, mert amit sokan művészetnek hisznek, sokszor csak blöfftermék. A valódi művészi alkotás pedig örök célpont, hiszen útjában áll az anarchikus, agresszív modern ideológiáknak. Olyanoknak, mint a szélsőséges klímavédelem, a melegjogok, a feminizmus és a többi álpolitikai mozgalom, amelyek útmutatása alapján művészeti alkotást bajosan hozhatunk létre, azonban teljes mértékben hülyének látszunk.
Nemrégiben David Suchet színművész finoman bírálta a politikai korrektséget. Azt mondta, hogy ha annak megfelelően járnánk el, akkor például Hercule Poirot-t is csak belga színész alakíthatná.
Nyilvánvaló – és ezt már mi tesszük hozzá –, hogy a művész szabadságának korlátozása minden erőszakos külső beavatkozás. De nemcsak egy-egy diktatúrában fenyeget ez a veszély, hanem akkor is, ha ideológiai indíttatásból szűkítjük az alkotás terét. Manapság éppen a politikai korrektség és a nyomában járó divathóbortok jelentik a legnagyobb veszélyt, nemcsak a művészetek, de az egész emberiség számára. Minderről persze a Louvre levesöntő angyalkái mit sem tudnak, hiszen a saját szellemi szintjükről csak a kecskebéka tomporáig képesek ellátni. Kár. Mi pedig állapítsuk meg, hogy Mona Lisa garantáltan túléli az emberi hülyeségeket. Ebben kétségtelenül bízhatunk. Persze csak akkor, ha szemünket az örökkévalóságra vetjük, a legelésző nyájnak pedig ott a fű, tessék, jó étvágyat, nincs itt semmi látnivaló. Mindenki tegye a dolgát: festegessen szépeket, mint a Mona Lisa, vagy böfikézzen szépen, ügyesen, amúgy aktivista módjára.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!