Mondjuk meg őszintén: Mona Lisa nem adja könnyen magát. Pedig időnként megtámadják elkeseredett emberek. Évtizede már, hogy egy orosz nő dobta meg bögrével azért, mert nem kapott francia állampolgárságot. Nem olyan régen pedig egy önmagát kerekesszékes nőnek álcázó klímaaktivista férfi hajított hozzá tortát. Most ismét lecsaptak a Föld nevű bolygót védelmezők: két leányzó öntötte le levessel, persze – csakúgy mint az előző támadáskor – teljesen feleslegesen, hiszen a védőüveg felfogta a trutyit.
Az ember elmorfondírozik azon, hogy ha nem lenne védőüveg, vajon mit tennének az ideológiai megszállottak. Ne legyenek illúzióink: késsel hasogatnák fel, darabokra tépnék, kíméletlenül szétszaggatnák a festményt.
A nyugtalanító kérdésre, hogy miért tesznek ilyet, nyilvánvalóan azt válaszolnák, hogy nagyon féltik a légkört, a klímát és a talajt, ezért nyilvánvalóan meg kell semmisíteniük az emberi művészet legnagyobb alkotásait. Egyszer majd csecsemőt is gyilkolnak vagy karabéllyal lekaszabolnak negyven embert egy párizsi téren. A lehetőségek száma végtelen.
Persze volna más megoldás is. Például hogy az ember először befejezi az óvodát, aztán az általánost, és ha már magabiztosan közlekedik a világban, igyekszik felfogni, hogy a művészeti alkotásokat csak vérbeli kretének szokták megsemmisíteni.
Hiszen nyilvánvalóan az sem volt normális, aki hajdanán felgyújtotta az alexandriai könyvtárat. Vagy akik a XX. században máglyán égették el a nekik nem tetsző könyveket.
Mint ahogyan az sem helyénvaló, hogy pusztán ideológiai indíttatásból politikusok írják elő íróknak, képzőművészeknek, zenészeknek, hogy mi a szép és mi a káros. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy aki művészként a rossznak hódít lelkeket, a sötétséget dicsőíti a világosság helyett, jót tesz az egyénnel és a közösségekkel. Talán azért is tartunk ott, hogy nyilvánvaló idióták le akarják radírozni Leonardót a térképről, mert amit sokan művészetnek hisznek, sokszor csak blöfftermék. A valódi művészi alkotás pedig örök célpont, hiszen útjában áll az anarchikus, agresszív modern ideológiáknak. Olyanoknak, mint a szélsőséges klímavédelem, a melegjogok, a feminizmus és a többi álpolitikai mozgalom, amelyek útmutatása alapján művészeti alkotást bajosan hozhatunk létre, azonban teljes mértékben hülyének látszunk.
Nemrégiben David Suchet színművész finoman bírálta a politikai korrektséget. Azt mondta, hogy ha annak megfelelően járnánk el, akkor például Hercule Poirot-t is csak belga színész alakíthatná.
Nyilvánvaló – és ezt már mi tesszük hozzá –, hogy a művész szabadságának korlátozása minden erőszakos külső beavatkozás. De nemcsak egy-egy diktatúrában fenyeget ez a veszély, hanem akkor is, ha ideológiai indíttatásból szűkítjük az alkotás terét. Manapság éppen a politikai korrektség és a nyomában járó divathóbortok jelentik a legnagyobb veszélyt, nemcsak a művészetek, de az egész emberiség számára. Minderről persze a Louvre levesöntő angyalkái mit sem tudnak, hiszen a saját szellemi szintjükről csak a kecskebéka tomporáig képesek ellátni. Kár. Mi pedig állapítsuk meg, hogy Mona Lisa garantáltan túléli az emberi hülyeségeket. Ebben kétségtelenül bízhatunk. Persze csak akkor, ha szemünket az örökkévalóságra vetjük, a legelésző nyájnak pedig ott a fű, tessék, jó étvágyat, nincs itt semmi látnivaló. Mindenki tegye a dolgát: festegessen szépeket, mint a Mona Lisa, vagy böfikézzen szépen, ügyesen, amúgy aktivista módjára.
Borítókép: Levessel öntik le klímakaktivisták a világ talán legismertebb festményét, a Mona Lisát (Fotó: AFP/David Cantiniaux)
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhez
Mindent lehet? Hát nem, kedves levitézlett lelkész uram!
Tizenöt év szünet után ismét előkerült a balliberális posztkommunisták varázsszava, a megszorítás.

Lábon lőve
Nem árt észben tartani: négyévente mindig csak egyetlen rossz döntés választ el minket a katasztrófától.

Csurran-cseppen
Gratulálunk a pécsi baloldalnak, mondjuk tőlük pont ezt vártuk.

Vége a druzsbának
A jószomszédi viszony kárpátaljai nemzettársaink érdeke is. Ám ehhez teljesen más hangot kell megütni az ukrán fővárosban.
Véleményváró
Tovább az összes cikkhezA szerző további cikkei
Tovább az összes cikkhez
Csurran-cseppen
Gratulálunk a pécsi baloldalnak, mondjuk tőlük pont ezt vártuk.

Jókai Mór megpihen
CSENDES ÓRÁK – Ma már látjuk, hova tekintett a nagy mesemondó: az emberi szemhatár fölé.

Alaszkai ütőkártyák
Hogy Trump és Putyin éppen a fagyos tartományban találkozott, korántsem jelenti az amerikai–orosz kapcsolatok aktuális elhidegülését.

Assisi utat mutat
CSENDES ÓRÁK – Nem az a kérdés, mi választ el minket, a remény és a hit a legfontosabb.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
Címoldalról ajánljuk
Tovább az összes cikkhez
Mindent lehet? Hát nem, kedves levitézlett lelkész uram!
Tizenöt év szünet után ismét előkerült a balliberális posztkommunisták varázsszava, a megszorítás.

Lábon lőve
Nem árt észben tartani: négyévente mindig csak egyetlen rossz döntés választ el minket a katasztrófától.

Csurran-cseppen
Gratulálunk a pécsi baloldalnak, mondjuk tőlük pont ezt vártuk.

Vége a druzsbának
A jószomszédi viszony kárpátaljai nemzettársaink érdeke is. Ám ehhez teljesen más hangot kell megütni az ukrán fővárosban.