Soha nem látott várakozás előzte meg Orbán Viktor miniszterelnök huszonötödik évértékelő beszédét. Azzal kezdte, ez az év nem is kezdődhetett volna rosszabbul. Novák Katalin és Varga Judit lemondása fájdalommal és szomorúsággal töltötte el a nemzeti, konzervatív politikai közösség minden tagját, így mindenekelőtt erőt kellett adni a tábornak a veszteségek elviseléséhez.

A gyermekek bántalmazása esetén kegyelemnek helye nincs, ezért a kegyelmi ügyben a lemondás helyes volt, és megerősít bennünket – jelentette ki a kormányfő, majd azzal folytatta, hogy a kormányra vár a feladat, hogy a kizökkent időt helyretolja, az erkölcsi rendet helyreállítsa, és a kialakult helyzetet jogilag is orvosolja. Egyértelmű, világos kijelentések, amelyek kijózanították a tábort a rémálomszerű sokkból, és azonmód meg is határozták a közeljövő feladatait. A magyar gyermekvédelmi rendszert meg kell erősíteni, a gyermekek védelmét szolgáló jogszabályokat pedig át kell fésülni az alaptörvénytől a miniszteri rendeletekig, és ahol szükséges, ki kell egészíteni.

Az áldozathozatal a közösség egységének megőrzése érdekében erkölcsileg megerősíti a közösség tagjait, a válság kezelésére hozott gyors és célirányos intézkedések pedig visszaadják a közösség erejébe vetett hitet, és képessé teszi arra, hogy visszavegye a kezdeményezést. Erre igen nagy szükség van, mert egyre elviselhetetlenebb, hogy olyanok hazudnak bennünket gátlástalanul pedofilsimogatónak, akiknek egyetlen szava nem volt, amikor az ellenzék háza táján konkrét pedofil ragadozók tűntek fel, viszont áhítattal hallgatták a magyargyűlölő Daniel Cohn-Bendit gyermekmegrontó szövegeit. Sürgősen rendet kell tenni tehát a gyermekvédelem területén, a törvénymódosítások vitájában pedig az ellenzék is megmutathatja elkötelezettségét a szigorítások mellett. Ott lehet majd vitézkedni, ahogy a miniszterelnök fogalmazott.