idezojelek

Nem vész el, csak átalakul

Nagy baj, hogy a kommunizmus Nyugaton tovább él az egyetemeken, az intézményekben, a médiában, és sok helyen a politikában is.

Faggyas Sándor avatarja
Faggyas Sándor
Cikk kép: undefined
Fotó: Balogh Zoltán

Akik képtelenek emlékezni a múltra, arra ítéltetnek, hogy megismételjék azt – üzeni George Santayana spanyol–amerikai filozófus, író szállóigévé vált régi mondása. Hazánkban már csaknem negyedszázad óta minden év február 25-én azért emlékezünk és emlékeztetünk a kommunizmus bűneire és áldozataira, mert azt akarjuk, hogy azok soha többé ne ismétlődhessenek meg. De három és fél évtizeddel a kommunista rendszer bukása után van-e szükség erre, amikor napjainkban rengeteg gonddal-bajjal, bizonytalansággal és a harmadik világégés fenyegetésével nézünk szembe?

A magyar nép – közép- és kelet-európai sorstársaihoz hasonlóan – a huszadik században több évtizedes idegen megszállást és a két totalitárius diktatúrát, a nemzetiszocializmust és a kommunizmust is elszenvedte. Ezek számos közös jellemzőjének egyike az volt, hogy a kíméletlen fizikai terror szellemi elnyomással, a családi és a nemzeti emlékezet üldözésével, tiltásával is párosult. 

Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

 

A kommunista diktatúrák marxista–leninista vezetői – nálunk Rákositól Kádárig, Révaitól Aczélig – tudták, hogy egy közösség (a családtól az egyházon át a nemzetig) identitásának, az összetartozás tudatának alapját a közösen elmesélt történetek és azok átadása jelenti. 

E történetek emlékezete az egymást követő nemzedékeket szellemi kapcsolatban tartja össze; firól fira száll a hagyomány, s így áll össze a haza az összetartozó, saját hagyományaikat és identitásukat őrző családokból – tanította már kétszáz éve nemzeti himnuszunk költője.

A kényszerített felejtéssel és a közösségi emlékezet monopolizálásával a diktatúra széttörte a bizalmi hálókat és a kommunikációs csatornákat a nemzet tagjai között, sokszor még a családokon belül is, és ennek káros következményei itt maradtak, tovább hatottak a rendszerváltozás után, sok esetben a mai napig – mutatott rá a lapunk szombati számában megjelent interjúban Földváryné Kiss Réka történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke.

Azért kell minél többet és több helyen, minden kommunikációs fórumon, csatornán beszélni és beszélgetni az évtizedeken át elfojtott traumákról, kibeszéletlen egyéni és családi történetekről, hogy sikerüljön helyreállítani a közös történelmi tudatot és nemzeti emlékezetet. Amelynek evidens része, hogy közösen hisszük és valljuk: az isten- és embertelen kommunista eszmék, módszerek, rendszerek soha többé nem ismétlődhetnek meg hazánkban semmilyen átfazonírozott, „modernizált”, haladónak hazudott formában.

 

És legalább ilyen fontos, hogy a kommunista diktatúrák emlékezete ne csupán egy vagy néhány közép-európai ország „magánügye” legyen. Ugyanis a helyzet az, hogy Európa nyugati felén – ahol kizárólag a nácizmust és fasizmust tapasztalták meg, szenvedték el, de azt is jóval rövidebb ideig, mint mi a kommunizmust – máig nem néztek szembe a kommunizmus iszonyú, megbocsáthatatlan bűneivel. Elég baj, hogy igyekeznek bagatellizálni vagy elfelejteni azokat, de még nagyobb az, hogy – Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója szavaival – a kommunizmus Nyugaton tovább él az egyetemeken, az intézményekben, a médiában, és sok helyen a politikában is.

Az észak-amerikai és a nyugat-európai – az uniós és a globális intézményeket, szervezeteket is elérő – neokommunista térfoglalás szaporodó jelenségeit, figyelmeztető jeleit látva komolyan vehetjük a régi faviccet: mi a közös az energiában és a kommunizmusban? Az, hogy egyik sem vész el, csak átalakul. Vagyis a kommunizmus nemcsak a múlt része, hanem sajnos a jelenünké is. Ezért kell róla minél többet beszélni és emlékezni, emlékeztetni rá – de ezzel együtt vállalni a szellemi és egyre inkább a politikai ellenállást is az agresszív és cinikus hódító törekvéseivel szemben.

 

Borítókép: Fényfestés a Terror Háza Múzeum Hősök Falán a kommunizmus áldozatainak emléknapján, 2023. február 25-én (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Nevelőedző

Fricz Tamás avatarja
Fricz Tamás

Nem állunk meg Schwechatnál

Ambrus-Jobbágyi Zsófia avatarja
Ambrus-Jobbágyi Zsófia

Tizenkét héttel később

Jeszenszky Zsolt avatarja
Jeszenszky Zsolt

Kik követik Magyar Pétert?

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.