E történetek emlékezete az egymást követő nemzedékeket szellemi kapcsolatban tartja össze; firól fira száll a hagyomány, s így áll össze a haza az összetartozó, saját hagyományaikat és identitásukat őrző családokból – tanította már kétszáz éve nemzeti himnuszunk költője.

A kényszerített felejtéssel és a közösségi emlékezet monopolizálásával a diktatúra széttörte a bizalmi hálókat és a kommunikációs csatornákat a nemzet tagjai között, sokszor még a családokon belül is, és ennek káros következményei itt maradtak, tovább hatottak a rendszerváltozás után, sok esetben a mai napig – mutatott rá a lapunk szombati számában megjelent interjúban Földváryné Kiss Réka történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke.

Azért kell minél többet és több helyen, minden kommunikációs fórumon, csatornán beszélni és beszélgetni az évtizedeken át elfojtott traumákról, kibeszéletlen egyéni és családi történetekről, hogy sikerüljön helyreállítani a közös történelmi tudatot és nemzeti emlékezetet. Amelynek evidens része, hogy közösen hisszük és valljuk: az isten- és embertelen kommunista eszmék, módszerek, rendszerek soha többé nem ismétlődhetnek meg hazánkban semmilyen átfazonírozott, „modernizált”, haladónak hazudott formában.

És legalább ilyen fontos, hogy a kommunista diktatúrák emlékezete ne csupán egy vagy néhány közép-európai ország „magánügye” legyen. Ugyanis a helyzet az, hogy Európa nyugati felén – ahol kizárólag a nácizmust és fasizmust tapasztalták meg, szenvedték el, de azt is jóval rövidebb ideig, mint mi a kommunizmust – máig nem néztek szembe a kommunizmus iszonyú, megbocsáthatatlan bűneivel. Elég baj, hogy igyekeznek bagatellizálni vagy elfelejteni azokat, de még nagyobb az, hogy – Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója szavaival – a kommunizmus Nyugaton tovább él az egyetemeken, az intézményekben, a médiában, és sok helyen a politikában is.

Az észak-amerikai és a nyugat-európai – az uniós és a globális intézményeket, szervezeteket is elérő – neokommunista térfoglalás szaporodó jelenségeit, figyelmeztető jeleit látva komolyan vehetjük a régi faviccet: mi a közös az energiában és a kommunizmusban? Az, hogy egyik sem vész el, csak átalakul. Vagyis a kommunizmus nemcsak a múlt része, hanem sajnos a jelenünké is. Ezért kell róla minél többet beszélni és emlékezni, emlékeztetni rá – de ezzel együtt vállalni a szellemi és egyre inkább a politikai ellenállást is az agresszív és cinikus hódító törekvéseivel szemben.

Borítókép: Fényfestés a Terror Háza Múzeum Hősök Falán a kommunizmus áldozatainak emléknapján, 2023. február 25-én (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)