Emlékezik még rá valaki, amikor az Együtt nevű párt külön indult? Azt hittük, ennél nevetségesebb kínlódás nem lesz már a hazai politikatörténetben, de a szedett-vetett ellenzék újabb szintet kíván lépni az önkormányzati választás kampányában. Karácsony Gergely, a cikk írásának pillanatában még valamiféle csökkentett hatóanyag-tartalmú közös főpolgármester-jelölt ugyanis úgy módosította a minap a közös ellenzéki listára tett javaslatát, hogy nem közös listán, de egy politikai közösségként indulnak majd a globalista újbalos haladárok. Csettinthetnek az elemzők, ez így már rettenetesen vonzó lesz az összes Orbán-fóbiásnak. Igaz, hogy a momentumosok ki nem állhatják Gyurcsányt, a szocik Tüttő Katának szurkolnak Karácsonnyal szemben, az LMP soha véget nem érő tárgyalásokat folytat Vitézy Dáviddal, a Jobbik viszont előretolt ékként máris becserélte Brenner Kolomant, ez ne zavarja meg senkinek a politikai éleslátását.
Egy közösség ők, vállt vállnak vetve küzdenek a diktatúra meg a rendszerszintű korrupció ellen, amit csak az lát a guruló dollárok vérlázító botrányának, aki Putyin pincsije.
Olyan ez, mint amikor az összes hazaáruló is a magyar nemzet részének érzi magát. Egy vérből valók ők is, igaz, úton-útfélen gúnyolják, nemzeti giccsnek tartják az erről szóló dalt, és nem vesznek részt avíttasnak mondott óbégatásában. De mi ne merészeljük kitagadni őket. A különbség, hogy most nem kell tennünk semmit, elég, ha hátra dőlünk, és kérünk egy kávét.
Rossz nyelvek szerint Gyurcsány kiadta a parancsot, miszerint nem kell Karácsonyt megvédeni a hídpénzbotrányban, ami a kremlinológiában jártasak szerint előrevetíti, hogy a főpolgármestert hamarosan ismét elütheti az a bizonyos villamos, pedig még az is kérdéses, ki lesz Budafokon a közös polgármesterjelölt.
Most pedig megkérdőjeleződik a főpolgármesteri szék várományosának kiléte is. Akkor viszont az egész vircsaft kezdődik elölről, mindenki a saját jelöltjét tartja majd a legalkalmasabbnak, ami még lehetetlenebbé tesz abban a helyzetben bármiféle közösködést. Még az is előfordulhat, hogy ahány balliberális párttöredék, annyi lista, mindegyik önálló főpolgármesterjelölttel listavezetőként, és ezt nevezik majd el összefogásnak. Kiteljesedik ekkor a már nem létező Együtt korszakos gondolata, és mindenki külön indul. Közben persze hallgathatjuk, hogy ők mennyire egyben vannak. Egy politikai közösség.
Lopták persze ezt is.
Évek óta mondjuk, hogy a kormánypártok közel hárommilliós tábora nem csupán szavazóbázis, hanem összetartó emberek közös célokért küzdeni tudó közössége.
Ezt irigyelte el most Karácsony, de persze ezt is jó posztkommunista érzékkel teljesen félreértve, a benne rejlő lényeget észre sem véve. A nemzeti oldal ugyanis szerves fejlődés útján vált közösséggé, nem ráolvasással. De, ami még fontosabb, nem valaminek és valakinek a mérhetetlen gyűlölete tartja össze, hanem a keresztény hit és kultúra, a nemzeti öntudat, a hagyományos család és a haza szeretete, az ebből fakadó cselekvésvágy, amelyet egy karizmatikus vezető terel ügyről ügyre, feladatról feladatra egy jobb élet reményével kecsegtető, élhetőbb jövőbe irányuló mederbe. Ezzel szemben az O1G és a mocskos Fidesz rigmusait skandáló magányos szerencsétlenek tömege soha nem alkot közösséget. Kilóra megvásárolt, korrupt gazemberekként viselkedő vezetőik maguk sem tudják, merre van az előre, ezért várják az utasításokat Brüsszelből, Washingtonból kenyéradó gazdáiktól minden sorsunkat érintő kérdésben. Így aztán mindegy is, közös-e a lista. Az igazi politikai közösség pedig várja a tömegből azokat, akik júliusig felismerik a fentiek igazságát.
