A csikorgó írások, posztok, megjegyzések persze időközben megszülettek, de a baloldalon láthatóan nem tudnak mit kezdeni a fenti alapigazsággal. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy Trump a legfontosabb pillanatokban, az amerikai előválasztás kellős közepén fogadta Orbán Viktort, akkor különösen nehéz jelentékteleníteni a floridai tárgyalást. Valójában barátságról és szövetségről van szó, amit a magyarországi és az őket finanszírozó külföldi ellenzék egyaránt pontosan érzékel. Bánatukra azonban máris világpolitikai jelentőségű a találkozás. Donald Trump ugyanis a republikánusok elnökjelöltje, a novemberi választás komoly esélyese.
Így az itthoni ellenzék éppen a legfontosabbról feledkezik el: lehet, hogy Orbán Viktor a következő amerikai elnökkel tárgyalt a hétvégén.
Az amerikai elnök vagy elnökjelölt persze nem találkozik ötletszerűen senkivel. Csak annak ad időt, bizalmat, akivel közös célokat tűzhet ki, és fontos stratégiai döntésekben számíthatnak egymásra. Orbán Viktor ráadásul nem az egyetlen uniós politikus, aki a republikánusok sikeréért szorít. Nagyon sokan remélik, hogy az állva hebegő, ülve alvó és fekve félrebeszélő Joe Biden után végre igazi államférfit választanak a tengerentúlon. Csakhogy a különbség éppen abban áll, amit annyira el szeretnének rejteni az Európai Unióban,
Orbán Viktor elmondja, mert elmondhatja mindazt, amiért német, francia, holland, belga politikusok fejét vennék a hazájukban.
Magyarország ugyanis a saját útját járja, és a hazai választópolgárok többsége nem tűri a diktátumokat. Minden ebből a tényből fakad, az is, hogy miért Donald Trumpot és nem valamelyik félnótás, korrupt, becstelen brüsszeli bohócot tartjuk jó választásnak a magunk számára. Hazugság és tilalomfák helyett a szabadságot és az önállóságot pártoljuk. Azt szeretnénk látni Amerikában is, amit tizennégy éve minden egyes nap átélünk Magyarországon: a szólás és a vélemény valódi szabadságát, a keresztyén értékek képviseletét, a férfiből, nőből, gyerekből álló család védelmét, a kiskorúak oltalmazását.
Azért hangsúlyozzuk mindezt, mert – ahogyan látjuk – az Egyesült Államokban olyan nagy a baj, hogy még a nálunk szolgáló nagykövetük sem érti, mi fán terem a hazafias magatartás.
De végső soron mindez nem is a mi dolgunk. Hogy Amerika milyen sorsot választ magának, hamarosan kiderül. Mindenesetre elmondjuk, mert – ismétlem – elmondhatjuk, hogy a magyar nemzeti oldal ezúttal Donald Trump győzelméért szorít. Tudjuk, hogy az ő elnökségével helyreállhatna az erőszakkal rossz irányba térített amerikai–magyar kapcsolatrendszer. Bosszú helyett békére van szükségünk, hiszen barátok közt ez így szokás. Akármit is sugallnak a túloldalon, a magyar nemzeti tábor továbbra is azokat támogatja, akik újra naggyá kívánják tenni Amerikát.
