Nem azt mondom, hogy a nagyvilág csendőr után kiált, de erős pólusok nélkül nincsen kölcsönhatás. A kölcsönhatások nélküli nemzetközi kapcsolatrendszer pedig már önmagában halálos fenyegetés az emberiség számára. Mindannyian, akik ezen a bolygón élünk, áldozatai lehetünk annak, ha felkészületlen, mohó, tudatlan politikusok veszik át az irányítást a legfontosabb erőközpontokban. A háború tehát nem távoli rémálom, hanem – sajnos – lehetséges változat, és ez a súlyos mondat akkor is érvényes, ha olykor látunk biztató jeleket.
Reményeink között az első és a legfontosabb, hogy az amerikai elnökválasztást Donald Trumpnak kell megnyernie. Ő egyszer már megmutatta, hogy képes a nemzetközi egyensúly megteremtésére. Vissza kell térnie az amerikai jobboldalnak, mert újra bebizonyosodott, hogy a béketeremtés nem baloldali műfaj.
Az európai béke hívei tehát joggal reménykednek a washingtoni fordulatban, minden más csak azután következhet. De valamit addig is tennie kell Európának. Ha mást nem, folyamatosan tanácskozni, mint a mostani uniós csúcson is, hogy tisztázzuk a konfliktusokat, jobban megértsük egymást. Ha nem tesszük, a kölcsönös bizalmatlanság éket ver az uniós tagállamok közé is. Mindenesetre nem ilyen világot álmodtunk magunknak…
