A Középső Birodalom. Kína régi neve ezt jelenti szó szerinti fordításban, amely azt jelzi, hogy ők mit gondolnak saját magukról. Kína van középen, ahhoz kell mérni mindent. Kína azt teszi, amit jónak tart saját szempontjából, olyan szövetségeket köt, amelyeket hasznosnak tart, és soha, semmiféle fórumon nem fog azzal törődni, hogy a másik fél miként gondolkodik a világról. Mert az nem érinti őt. Magyarország pontosan ugyanígy, pragmatikusan jár el, mikor a szövetségi rendszerét építi. Az egyetlen cél az, hogy Magyarország jól járjon, erősödjön, s pontosan érezze, hol dübörög a gazdaság, hol érdemes kereskedni és befektetni. Kína és Magyarország így természetes szövetséges.
Hszi Csin-ping kínai elnök útja pedig épp ezért történelmi jelentőségű. Igazolja azt a munkát, amit a két fél évtizedek óta belefektetett a kapcsolatba, s rávilágít, hogy Magyarország Kína számára nem csupán egy a sok közép-európai ország között. 2010 környékén hazánkról kis túlzással azt tudták Kínában, hogy az Európai Unió része. Ma pedig pontosan tudják, hogy milyen különleges és izgalmas része ez Európának.

Mert Magyarország előre gondolkodott, és elég bátor volt ahhoz, hogy kelet felé nyisson, Kína felé, s részesüljön a kínaiak gazdasági lendületéből. Kína mára nagyon messze maga mögött hagyta a rossz minőségű tömegcikkek gyártását, roppant munkával eljutott a csúcstechnológia előállításáig, és nem is kívánja behúzni a féket. Természetesen mindig lehet ideológiai okokat kreálni azért, hogy végül ne akarjunk együttműködni Kínával. Magyarország viszont nem húzódott be a neki kitalált zugba, nem párnázta ki magát olyan mesékkel, amelyeket szirénhangok sugdostak a fülébe, hanem kihasználta a lehetőségeit, és bátor diplomáciával nevet szerzett magának Keleten is. Persze mindig lesznek olyanok, akik saját érdekeik miatt Magyarországot árulónak nevezik, mert Kínával kereskedik, de ezek mindig azok, akik nem akarnak vetélytársat. Az egész világ ott áll a pekingi irodák ajtajában, egyezkednek és befektetnek, mert a mai Kína már ki tud fizetni mindent, ha jó üzletnek tartja. A kerékpárral közlekedő százmilliók már csak a régi filmeken vannak. A mai Kína a digitális forradalom közepén van, elektromos autókat és nagy sebességű vonatokat gyárt, saját űrállomást tart fenn, és a Hold felé kacsingat.

Európa ideológiai béklyókat csatol a tagállamok lábára, és attól teszi függővé az energetikai fejlesztéseket és a támogatások kifizetését, hogy melyik kormány miként áll az LMBTQ-jogokhoz, megvalósítja-e a száz sebből vérző zöldátmenetet. Kína pedig egyáltalán nem politizál, ha pénzről van szó. A hatalmas keleti összefonódás Kína és Oroszország között olyan toposz, amelyet egy emberöltővel ezelőtt még komolyan lehetett venni, de a történelem szekere túlhaladt ezen. A mai kor sokkal bonyolultabb, sokkal több érdek kapcsolódik össze, sokkal több pénzt érint, mint a hidegháború idején, így érdemes óvatosan bánni a nagy összeborulásokkal és azok minősítésével. 

A nagyvilág ugyanis nem úgy működik, ahogy nyugatról látjuk. Innen nézve Kína érthetetlen és értelmezhetetlen, félelmetes és felfoghatatlanul nagy. Ezért volt szükség a magyar szellemre és a kormányzati bátorságra, hogy belevágjunk a keleti nyitásba, amely kiválóan illeszkedik Peking Egy övezet, egy út programjába. Így pedig Kína is sokkal inkább értelmet nyer, ahogy Magyarország is számukra. Az a szövetség felértékelődik, amelyben mindkét fél pontosan tudja, mi az értéke s mit akar elérni.
A bátorságot pedig mindenki értékeli, még a sárkány is, onnan a Középső Birodalomból.

Borítókép: Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Hszi Csin-ping kínai elnök (Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)