A kormány politikai, gazdasági, diplomáciai munkálkodása lenyűgöző, és semmilyen túlzás nincs abban, hogy 2010 óta új reformkorban élünk. Ha bármelyikünket megkérdeznek a 90-es években, hogy a magyarság ilyen gyors és látványos emelkedése egyáltalán elérhető-e, talán rossz választ is adtunk volna. Csakhogy a politika malmai örökké őrölnek. Sem megnyugodni, sem elernyedni nem szabad, és – hogy ismét Lázárt idézzük – az ellenfélre fokozottan figyelni kell. S talán vissza kell nyúlni magához a néphez, éljenek bár a fővárosban vagy vidéken az emberek, hiszen a hatalom értük van, őket szolgálja, nekik tartozik számadással. Minden más, ami csak egy szűk kör számára érték – beleértve a személyes gazdasági gyarapodást, az érdekalapú jelenlétet, a féktelen karriervágyat – nem annyira fontos. Erről a hatalmon lévőknek is tudniuk kell, ahogyan az egyszerű választópolgároknak is. Éppen ezért jobbat és eredményesebbet, mint a nemzeti összefogás, a teendők összehangolása, a cselekvő politizálás, javasolni ma sem lehet. Ha valamiben, ebben bízhatunk – mindannyian, akik tiszta szívvel a magyar nemzetért szorítunk a globális felfordulásban. 

Borítókép: A panelbeszélgetésen, amelyen részt vettem, éppen a bátorságról, annak meglétéről és hiányáról esett a legtöbb szó (Fotó: Hatlaczki Balázs)