Azóta pedig síri csend. Mintha Baja, Mohács már nem lenne érdekes. A percemberkék dáridója már a vitára koncentrál, arról vitatkoznak, kivel igen, kivel nem, hová mennek, hová nem.
És nem érti a szerencsétlen hordószónok, mekkora megtiszteltetés számára már az is, hogy a kormányfő politikai igazgatója immár a harmadik lehetőséget adja neki a vitára. Az nem jó. Ő Orbán Viktor hátán akar felmászni az uborkafára. Viselkedése rávilágít, hogyan tud eljutni egy ember, Isten teremtménye oda, hogy teljes beleéléssel Napóleonnak gondolja magát, miközben minden képesség hiányzik belőle a hőn áhított nagyság eléréséhez.
A mellény alá dugott kéz póza ugyanis könnyedén utánozható. Vagyis ha jön az ár, irány a bolt, gumicsizmát, széldzsekit az emberfiára, lapátot a kezébe, mikrofont a gallérjára, ki a gátra, és máris olyan, mintha ő is irányítana, mintha kicsit ő is naggyá válna. Szánalmas erőlködése ugyanakkor rendkívül veszélyes. Sokan azt hihetik, ennyi tényleg elég a bajok elhárítására. Az Orbán-fóbiások hajlanak erre. De reményt ad, hogy napközben ők is lapátoltak. A bolondéria csak pihenőidőben mérgezte őket.
További A Helyzet híreink
Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhezVéleményváró
Tovább az összes cikkhezA szerző további cikkei
Tovább az összes cikkhezNe maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!