De van itt egy másik bökkenő. Hát mit tett az európai uniós, kommunista inkvizíciós eljárásokban egymás kebelére boruló vörös gárda a plenáris ülésen? Olyannyira szóba álltak velünk, hogy mással sem foglalkoztak, mint a mindenfajta konkrétum nélküli simfelésünkkel, ne féljünk kimondani: gyalázásunkkal. Vagyis az sem igaz, amit kérdeznek. Eszerint magukat is senkinek tartják? Ez már inkább hasonlít a valóságra és arra a zavaros mocskolódásra, amit szerdán műveltek a strasbourgi ülésteremben. Ennyire félnek tőlünk, és emiatt pszichológiai kompenzációképpen gyűlölködésbe fulladva vetítik ki belső szorongásukat? Olybá tűnt ugyanis, mintha reszketni méltóztatott volna a kis Dávidtól a böhöm nagy brüsszeli vízfejű Góliát. A megoldás azonban alighanem az, hogy ők tényleg senkik, és ennek freudi elszólásos elismerését hallhatta mindenki Webertől. Most már papírjuk is van róla, amit ők állítottak ki. Nekünk pedig eszünk ágában sincs kételkedni a diagnózisban. Lebukott a baloldali front már azon kezdve, hogy nem tudtak semmit sem reflektálni arra, ami elhangzott a magyar elnökség programjáról, amelynek lényege: tegyük ismét naggyá Európát. Dupla siker ez, hiszen azt mondták ezzel: úgy tökéletes, ahogy van. Másrészt akként is lehet érteni, hogy hallgatólagos beleegyezésüket adták minden eleméhez. Az igazi ok persze az, amiért hallgattak róla, mint a csuka, hogy híján voltak a racionális, tárgyszerű érveknek. 

Bár végig szerepelt a neve az Európai Parlament honlapján a felszólalók között utolsó előtti szónokként, egy idő után eltűnt onnan. Olyannyira kámforrá vált, hogy még az ülésteremből is távozott. Tehát nem érezte úgy, hogy a magyar helyzetértékelésre, konstruktív tervekre képes válaszolni. Egy német jobboldali képviselő találóan meg is jegyezte: az Európai Bizottság elnöke felvette a nyúlcipőt. Úgy tűnik, ebben is egy húron pendül a hónapok óta hangoztatott valótlanságait, rágalmait az ülésen hiánytalanul most is felmondó Tisza-vezérrel, aki saját meghirdetett sajtótájékoztatójára sem ment el egy nappal korábban. Igaz: kérdések és válaszadás nélkül, nyuszimentalitással még a politika is könnyebb – amíg nem kell szembesülni a választókkal.
A többi ellenséges felszólalásra túl sok szót nem érdemes pazarolni. Semmi újdonság a demagógiájukban. 

Mintha csak újra és újra kopiznák a rágalmaikat. Arra a szintre süllyedtek, mint az a DK-s aktivista, aki bohócot csinálva magából meg akarta zavarni a magyar kormányfő tájékoztatóját. Éppolyan senkik – és a híres amerikai film címével ellentétben még csak nem is jónevűek.