Most, hogy már az amerikai kutatócég szerint is a Fidesz simán megverné a választáson a Tiszát, látványosan észlelhető Magyar Péterék gyűlöletstratégiájának kifulladása. Jó kérdés persze, hogy miért hazudozzák hónapok óta a nekik gazsuláló kutatócégek, hogy óriási fölénnyel vezetnek. Nyilván arról van szó, hogy mobilitást várnak követőiktől, azt remélik, hogy ha jó eredményt vizionálnak, valamint a többség látszatát keltik, lelkesebben szavaznak majd rájuk mindazok, akiknek valami bajuk van az Orbán-kormánnyal. Érdemes továbbá arról is elgondolkodnunk – és bevallom, ez a legizgalmasabb kérdés –, hogy Magyar Péterék támogatásának miféle lelki okai lehetnek. Már csak azért is érdekfeszítő ennek felderítése, mert ha erre választ találunk, egyúttal valamiféle megoldás is felsejlik majd a láthatáron.
Az egyszerűség kedvéért párbeszédet képzeltem el:
– Jó napot kívánok! Ön miért szavaz a Tiszára?
– Azért, mert ők tudják leváltani Orbánt.
– Értem. És ezen túl: ön szerint jobban kormányoznak majd?
– Fogalmam sincs. De ez nem is érdekes. A lényeg az, hogy a mocskos Fidesz takarodjon!
– Világos. Azonban a választás mégsem annyira a büntetésről, inkább a változásról szól. Ha ön csak büntetni szeretne, de nem biztos abban, hogy Magyarék jobban kormányoznak majd, egyáltalán miért szavaz?
– Tessék?
– Megismétlem: ha le akarja váltani a jelenlegi kormányt, de fogalma sincs a közös jövőnkről, akkor inkább ne menjen el szavazni. Ez lenne a felelős magatartás. Valójában nem tartozik egyik oldalhoz sem, mindössze egyéni bosszúban gondolkodik. Csakhogy a választás tétje a jövő, a közös jövőnk. Ne szavazzon!
– Micsoda? Nem megmondtam, hogy takarodjon a mocskos Fidesz? Ne szövegeljen itt nekem!
Azt hiszem, a politikai egyszeregy néha bonyolultabb, mint hinnénk…
Csakhogy amikor a revansban gondolkodó, bosszúszomjas szavazó, aki nem kötődik egyik oldalhoz sem, rájön, hogy „átverték” (ez kötelező eleme az ő politikai létezésének), akkor ugyanazzal a gyűlölettel fordul az általa támogatott mozgalom, párt irányába, ahogyan előzetesen a másik oldalt is meggyűlölte. Ennek a választónak nemigen számítanak az eredmények, a magasabb életszínvonal, a családvédelmi rendelkezések, a jobb rezsi, semmi sem számít. Azt érti meg, ha az általa favorizált mozgalomról (jelesül a Tisza Pártról) kiderül, hogy teljesen alkalmatlanok, nevetségesek, hazudoznak, titkolóznak. Ezt ő sem szereti: és nem azért, mert remek az ízlése, hanem mert annyit kikalkulál, hogy mondjuk másfél százezer forintot veszít a kormányváltással.
A helyzet kulcsa maga a Tisza Párt. Ami az utolsó hetekben történik a hazai közéletben, vészesen közelíti őket Márki-Zay Péter szint alatti közéleti jelenlétéhez. A Tisza megteszi azt, amire a kormányoldal várt, és a legviccesebb az egészben, hogy erről fogalmuk sincs. Továbbra is egymást áltatják a kamueredményeikkel, miközben alapvetően fogalmuk sincs arról, hogyan kellene közösséget építeniük. Magyar Péter személyében pedig egy gyakorló pszichopata mozgatja a szálakat, aki egyre kevésbé képes elrejteni valós énjét, és ezt ma már csak az nem látja, aki még a gyűlöletvonat ütközőjén álmodozik déli verőn.
Itt tartunk ma, a politikai évad kezdetén. Semmi sem dőlt el, de a Tisza Párt bődületes hibái már a számokon is meglátszanak. Tegyük hozzá: akkor omlik össze igazán látványosan a ház, ha fundamentum nélkül építették, mert a tervező hajszálpontosan ugyanolyan tehetségtelen, mint a szakmunkások.
Borítókép: Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke (Fotó: Hatlaczki Balázs)
