Valamikor úgy képzeltük, egyenrangú felekként csatlakozunk az Európai Unióhoz, ahogy olyan illúziókat is tápláltunk valaha, jól alakulhatnak a kapcsolataink Ukrajnával, ahol számottevő, de az ő méretükhöz viszonyítva nem nagy létszámú magyar kisebbség él (Szlovákiához vagy Romániához képest.)

Ma mindennek az ellenkezőjét látjuk, és nem érezzük úgy, hogy a mi hibánk következményeként. Szinte minden egyes hét rátesz egy lapáttal arra, hogy egyre jobban csalatkozzunk. (Azzal együtt, írjuk le ezredszer, mielőtt félreértenék, hogy a magyarok többsége és a kormány továbbra is kiáll az EU-tagság mellett. Az optimizmus hal meg utoljára.) Vegyük a legutóbbi esetet. Az EU, mint ismert, retteg az oroszoktól, Moszkvával való háborúra készül, adósságokba veri az európaiak következő nemzedékeit is, sorkatonákat akar a hadseregbe – ahogy a tiszás Ruszin-Szendi Romulusz mondaná – „berántani”. Ha így, hát akkor így. 

Ám amikor – ha már egyszer a védelempolitika a fő csapásirány – Magyarország nyújt be egy 6700 milliárd forintos védelmi tervet, az nem jó, első körben visszadobják Brüsszelben, jogászkodnak. Ismerős ez a módszer: miután már letagadhatatlan, hogy a határkerítés jó megelőző eszköz a törvénytelen migrációval szemben, Ursula von der Leyen elmegy a keleti végekre, hogy megdicsérje a Brüsszel-barát lengyel kormányt a kerítésével együtt. Csak éppen a mi, Európában egyébként úttörő kerítésünk nem jó, uniós pénz sem jár utána, sőt nekünk kell fizetnünk napi egymillió eurós bírságot, amiért nem fogadunk be migránsokat. Ezt az összeget az Európai Parlament baloldalán emelni is akarják, látva, hogy még mindig nem döglöttünk bele…

Itt van a kutya elásva. Katarina Barley, az Európai Parlament német baloldali alelnöke a tisztánlátásnak tett nagy szolgálatot, amikor egyszer kimondta: Orbán Viktort „pénzügyileg ki kell éheztetni”. Ezt – illetve a tavaszi általuk vágyott magyarországi kormányváltást – hivatott szolgálni a brüsszeli intézkedések egész sora, amelyeket aztán rendszerint a jogállamiságra hivatkozva bújtatnak a politikai szándékot leplező köntösbe. A jog szép és fontos dolog – tudjuk mi ezt a huszadik század jogfosztó rendszerei után –, de a vele való visszaélés nem az. Mégis azt látjuk, a magyaroktól visszatartanak uniós forrásokat, abban a reményben: hátha ez „kiéhezteti” a magyarokat, hogy Ursula von der Leyen és Manfred Weber ügyeletes budapesti kezes bárányát válasszák meg áprilisban.