Visszaemlékezés szerint a Rákosi-rendszerben esett meg az ELTE angol tanszékén, hogy a káderlapjuk alapján az egyetemre betolt munkásfia­talok megszeppentek, amikor év elején a tanáruk – ahogy másokkal korábban megszokta – angolul szólt az elsőévesekhez. Az újak azonban nem beszélték Shakespeare nyelvét, így végül az egyetem előírta a tanárnak, hogy az első évben magyarul adjon nekik elő.

Szakmai és racionális szempontok fölé helyezett politikai ukáz – ugyanezt idézi Ukrajna egyre leplezetlenebbül erőltetett uniós csatlakoztatásának brüsszeli terve, amelyről a Politico cikkezik. Ezt a lapot az Európai Bizottság szócsövének is szokás nevezni, ám brüsszelibb Brüsszelnél: ha kell, kész a „helyes útra” terelni az Ursula von der Leyen vezette testületet, és egyszer talán azt is megtudjuk, kiknek a megbízásából. Mindenesetre most megszellőztette azt, amiről már korábban is csiripeltek a madarak: négy éve háborúban álló, de európai szinten amúgy is elmaradott északkeleti szomszédunk 2026–27-ben egyfajta előzetes tagságot nyerne az unióban. Fordítsuk ezt le a magyar adófizetők nyelvére: az ukránok rögvest EU-pénzeket kaphatnának a mi kontónkra is, miközben tőlünk visszatartják a nekünk járó összegeket. El lehet képzelni, mennyibe kerülne az erőltetett csatlakozása – félve írjuk le, de az eredetileg semleges német szó erre az anschluss – ennek a hazánknál több mint hatszor nagyobb országnak. A brüsszeli csavar itt a magyar vétó megkerülése. Egy unión kívüli állam eddig példátlan „bevonzása” nagyjából annak mintájára, ahogy a macska megjelöli a territóriumát, nem akadna fel egy-egy tagállam ellenkezésén.

A dolognak ezzel koránt sincs vége, noha azt gondoltuk volna, így is elég vérlázító. A „fordított csatlakozásnak” is nevezett, valójában azonban ferdített csatlakoztatásnak beillő terv, amely csak a „kvázi tagság” végére várná el az új jövevénytől, hogy megfeleljen az uniós normáknak, számunkra is arcul csapás, akik az 1990-es és 2000-es években olykor meghunyászkodva kepesztettünk, hogy az „európai ház” lakói lehessünk. De most még fájóbb az olyan, régóta előszobáztatott tagjelölteknek, mint a vajdasági magyarok miatt is számunkra különösen fontos Szerbia. Mindazoknak, akik előbb végzik el a munkát, és csak utána várják a jutalmat. Nem kell Ukrajna-szakértőnek lenni ahhoz, hogy belássuk, ennek a valóban jobb sorsra érdemes országnak hány területen, mennyi lemaradást kellene pótolnia.