Nyíltan az uniós tagállami vétó eltörléséért szállt síkra Manfred Weber, az Európai Néppárt vezetője. A Tisza Párt brüsszeli patrónusa Európa akadályának látja, hogy egyes országok – mi úgy mondjuk inkább, a nemzetállamok – a kerékkötői legyenek annak, amit az uniós elit ilyen-olyan sugalmazásra, mindenesetre remekül kitalált magának a jövőre nézvést. Mit is kotnyeleskednek egyesek ott, a keleti végeken? – gondolhatta Weber társaival együtt a néppártiak zágrábi fejtágítóján. Mostanában jórészt az bántja a csőrüket, ahogy hazánk gátat szab a többség feltétlen Ukrajna-imádatának és pénzesőjének.
De mindegy is, mi az ügyeletes apropó, mert meglehet, később más lesz az. A lényeg az Európai Egyesült Államok, azaz egy birodalom kiépítése. Ennek már a neve sem aratott osztatlan sikert (nálunk sem), építik hát fű alatt. Írtunk már sokat Brüsszel úgynevezett lopakodó hatáskörbővítéséről, amelynek eredményeképp az Európai Bizottság egyre nagyobb szeletet vág magának a döntéshozatali tortából.
Az Ursula von der Leyen és parlamenti másodhegedűse, Weber kezében összpontosuló diktatórikus hatalmat már saját köreikben is szóvá teszik egyesek.
Ha nincs vétójog, az alapesetben is a nagyobb tagállamok, elsődlegesen Németország – nem mellesleg Von der Leyen és Weber hazája – malmára hajtja a vizet. Így könnyen le tudnák gyűrni a kisebb országok, köztük hazánk ellenállását, hogy egyfajta birodalmi érdeket érvényesítsenek Európában az energiaszuverenitás, Ukrajna mielőbbi EU-csatlakozása vagy akár egész Európa háborúba sodrásának kérdésében. Elviekben megítélés dolga lenne ez, azé, hogy az Egyesült Államok mintájára akarunk-e impériumot építeni, ahol a negyvenmilliós Kaliforniának – legyen bár akkora, mint Spanyolország – ugyanúgy nincs beleszólása az amerikai külpolitikába, ahogy a parányi Wyomingnak sem. De Amerika javára írhatjuk, hogy náluk az összes tagállam egyforma súllyal képviselteti magát a szenátusban – ennek megfelelője az EU tanácsa –, legyen kicsi vagy nagy.
A gyakorlatban persze Weberéknek nem általában a kicsikkel van bajuk – Luxemburg például miniatűr, de belesimul a fősodratú tájba –, hanem a renitensekkel, elsősorban az Orbán-kormánnyal, bár újabban Szlovákiával, a közeljövőben pedig megjósolhatóan Csehországgal is.
Tűkön ülve várják az áprilist, hogy utána hazánkat is bedarálják, és egy új budapesti kormány ne legyen kerékkötője birodalmi terveiknek, amelyeket nem azért fundáltak ki műgonddal, hogy „új” – értsd: az unióhoz mindössze röpke bő két évtizede csatlakozott – tagállamok keresztbe tegyenek azoknak.
Igazán példát vehetne Magyarország Bulgáriáról! – vélik. Szófia kormányválságról kormányválságra evickélve elnézést kér Brüsszeltől, hogy él, az EU eminens nebulójaként idén az eurót is bevezette, s még a mocsárból kikandikáló kézzel is jelzi: mindennel egyetért!





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!