Az energetikai átállás történetének áttekintése segíthet a jövőre vonatkozó tanulságok azonosításában. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány tanulmányából kiderül, az 1800-as évekig lényegében a biomassza (fa, száraz levelek, illetve a faszén) volt a legelterjedtebb fűtőanyag, és az állati és szélenergiát használták a közlekedésben. Emellett még a szél- és vízenergia játszott szerepet például az élelmiszer- és a textiliparban, a malmok működtetésén keresztül. A szén a XIX. században kezdett terjedni, ezt követte a többi fosszilis energiahordozó. Ezek aránya a kétezres évekre elérte a 77 százalékot, 2021-re arányuk nem változott, csupán részesedésük rendeződött át. A kőolaj csökkenő aránya ellenére is a 2020-as évtizedben a legnagyobb mértékben használt fosszilis tüzelőanyag volt, de közben a szén és a földgáz aránya is emelkedett.
Míg a szél- és napenergia az energiaváltás középpontjában áll, azok hatékonysága korlátolt, több akadályba ütközik – hívja fel a figyelmet a tanulmány. Kiemelik, mindenekelőtt időjárásfüggő technológiákról van szó, és ahogyan írtuk, emiatt sosem képesek kihasználni a teljes beépített kapacitást és a földrajzi elhelyezkedésük is meghatározó.
Ezzel szemben a nukleáris energia időjárás-független, ráadásul mindig képes a teljes, százszázalékos hatásfokot garantálni – az atomerőművek működése szempontjából a maximális kihasználtság a legelőnyösebb.
Ráadásul az atomreaktorok működés közben nem bocsátanak ki üvegházhatású gázokat, és e tekintetben a legtisztább villamosenergia-termelési mód. Továbbá az atomenergia a második legbiztonságosabb energiaforrás (a napenergia után) az egységnyi villamos energiára jutó halálesetek alapján. Emellett az energiabiztonság tényezői közül a megfizethetőség is jellemző a nukleáris energiára, ugyanis az urán árának nagy változásai csak kis hatással vannak a működési költségekre. Ráadásul a nukleáris energia nagy hatékonysága miatt képes csökkenteni az energiafüggőséget, amely az orosz–ukrán háború óta kiemelt szempont.
Valójában az IEA (Nemzetközi Energiaügynökség) szerint a globális atomenergia-kapacitásnak 2050-re meg kell duplázódnia a karbonsemlegesség elérése érdekében – emeli ki a tanulmány. Említ két hátrányt is, egyik a radioaktív hulladék keletkezése, a másik a szigorú protokoll, ami valójában nem csupán hátrány, hiszen ez garantálja az erőművek biztonságosságát és a minden tekintetben megfelelő hulladékkezelést is. Ám ha a hulladékot és az erőművek helyigényét nézzük, a termelt energiához és az élettartamhoz képest mindkettő alacsonynak mondható.
Az atomenergia használata és elterjedése rendkívül eltérő az európai uniós tagállamok között. Az Eurostat adatai alapján 2021-ben az európai uniós tagállamok közül Franciaországban volt a legnagyobb az atomenergia részesedése a teljes rendelkezésre álló energián belül, 40,7 százalék, amelyet Svédország 24,7 százalékkal, Szlovákia 22,8 százalékkal követett, de Magyarország is a nagyobb részesedéssel rendelkező országok között volt, 14,7 százalékkal. Érdemes arra is rámutatni, hogy egyes tagállamok, közöttük Franciaország és Magyarország tovább bővítik a kapacitásokat. Hazánk esetében hangsúlyozni szükséges azt is, hogy az energiahordozók diverzifikációjára, vagyis a több lábon állásra is nagy hangsúlyt helyez.
Borítókép: A paksi bővítés látványterve (Fotó: Paks II. Atomerőmű Zrt.)
