Éjjel-nappal virág
Az örökkévalóságnak és az aggódásnak is babaszaga van. Nem jut többé idő a halálra. Hiszen élni kell.
Eloltotta Kázmér a tűzhelyet, hagyta kihűlni sonkáját, a rettenetes világ pedig fortyogott tovább a saját levében.
Szegény Oborzil egy téveszme rabja volt, amely szerint ő is tud főzni.
S ha bölény, akkor préri. Ezzel a bizonyossággal gurult be Nagyszalontára, s amikor megérkezett a helyre, ahol beszélnivalója akadt, elsőként a seriff jött vele szembe, mintegy újabb bizonyságul, hol is van valójában.
Egy teljesen egyszerű, hétköznapi húslevessel kezdődött, egy marhahúslevessel, lábszárból
Rezeda egy pillanatra a nagyapja hangját hallotta az ultiparti közben. Aztán kuffervizitelt.
Gyönge, nagy szíve volt Oborzilnak, éppen, mint a vaj, s egészen meghatódott a szeretet ilyetén megnyilvánulásától.
Megkereste Rezeda Kázmér az asszonya kezét, s együtt nézték az estét, s repültek egy kicsit felfelé.
Úgy tűnik, az élet mégiscsak örök és legyőzhetetlen.
Míg a tyúk feredőzött, mint turul a vérben, addig Rezeda Kázmér új töprengenivalót talált magának.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.