A rossz pálinkák apoteózisa
„Magam főztem, Rezeda úr, abból a kis nemtudom szilvából, fogyassza egészséggel, jó erős, tiszta…”
De ki emlékszik még Schwarzenberger Szidire? – kérdezte magától Rezeda Kázmér, és tényleg, ugyan ki?
Piros-fehér kockás lekvárok, kék-fehér kockás befőttek. Laktanyájuk a spájz, dandártábornokuk Nagymama.
Mátészalka térségében több mint húszmilliárd forint értékű beruházás valósult meg.
A szegy névvel illetett húsrész a marha mellkasi tájékán helyezkedik el, párosan, tehát jószágonként kettő vágható belőle.
A karanténos idők tönkretették Rezeda Kázmér konyha iránt érzett szerelmét.
Ezt a mondatot fel kellene írni a házak falára, a kéményekre, hogy a kezdő háziasszonyok lássák.
Ezzel a veretes igazsággal kezdődött a XX. század második felének legnagyobb szakácskönyve.
Rezeda Kázmérnak úgy általában igaza szokott lenni, de most fenemód igaza volt.
A legígéretesebb aranybánya ilyenkor a mélyhűtő. Annak alján régen elfelejtett, összefagyadozott tetemek hevernek, a karanténba szorult, mint régész, úgy veti magát utánuk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.