Fazekak s egyebek
Rezeda Kázmérnak úgy általában igaza szokott lenni, de most fenemód igaza volt.
A legígéretesebb aranybánya ilyenkor a mélyhűtő. Annak alján régen elfelejtett, összefagyadozott tetemek hevernek, a karanténba szorult, mint régész, úgy veti magát utánuk.
Biztosan Dezsőnek fogják hívni… – morfondírozott magában Rezeda Kázmér, és úgy is lett. Magyarországon A tanú óta minden disznó Dezső, akinek meg kell halnia.
Ritkán megy az ember az Isten házába ebédelni, s ha igen, ha mégis, akkor óhatatlanul elfogódottá válik kissé, ugyanis képtelen elhessegetni magától a gondolatot, hogy ott ül asztalánál az Úr.
A húsban van valami erotikus… – gondolta hirtelen Rezeda Kázmér, és tényleg. A hússal foglalkozni kell, miképpen egy nővel.
Kozárd odafent van Nógrádban, a Pásztói járásban, festői vidéken, arrafelé, amerre egykoron egy bizonyos Mikszáth Kálmán nevű zseni szinte időmértékes prózát írt.
Férfi keze alatt nem úszik el a konyha. Ugyanis minden munkafázis után mosogatás, öblítés, törlés történik. Az asszony főzés olyan, mint egy nagy, csinnadrattás farsangi előadás.
Mit eszünk majd szilveszterkor s utána? – töprengett Rezeda Kázmér, egészen pontosan megpróbált úgy tenni, mintha töprengene. Ugyanis úgy általában nem tudta, mit fognak enni.
Manapság nagy a választék szaloncukorból is. Ám a kötözés valahogy kiment a divatból. Szép tálakba kerül a szaloncukor, legfeljebb a fa alá. Csak mintha Jézuska maradozna el valahogyan.
Rezeda Kázmér elkövette élete legnagyobb hibáját. Ehetett volna lazacot, rákokat, burgonyagombócot, virslit vagy pizzát is. De nem. Rezeda Kázmér a lutefisket választotta.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.