Disznóvágás
Biztosan Dezsőnek fogják hívni… – morfondírozott magában Rezeda Kázmér, és úgy is lett. Magyarországon A tanú óta minden disznó Dezső, akinek meg kell halnia.
Ritkán megy az ember az Isten házába ebédelni, s ha igen, ha mégis, akkor óhatatlanul elfogódottá válik kissé, ugyanis képtelen elhessegetni magától a gondolatot, hogy ott ül asztalánál az Úr.
A húsban van valami erotikus… – gondolta hirtelen Rezeda Kázmér, és tényleg. A hússal foglalkozni kell, miképpen egy nővel.
Kozárd odafent van Nógrádban, a Pásztói járásban, festői vidéken, arrafelé, amerre egykoron egy bizonyos Mikszáth Kálmán nevű zseni szinte időmértékes prózát írt.
Férfi keze alatt nem úszik el a konyha. Ugyanis minden munkafázis után mosogatás, öblítés, törlés történik. Az asszony főzés olyan, mint egy nagy, csinnadrattás farsangi előadás.
Mit eszünk majd szilveszterkor s utána? – töprengett Rezeda Kázmér, egészen pontosan megpróbált úgy tenni, mintha töprengene. Ugyanis úgy általában nem tudta, mit fognak enni.
Manapság nagy a választék szaloncukorból is. Ám a kötözés valahogy kiment a divatból. Szép tálakba kerül a szaloncukor, legfeljebb a fa alá. Csak mintha Jézuska maradozna el valahogyan.
Rezeda Kázmér elkövette élete legnagyobb hibáját. Ehetett volna lazacot, rákokat, burgonyagombócot, virslit vagy pizzát is. De nem. Rezeda Kázmér a lutefisket választotta.
El se hinné az ember, mi mindent lehet rákenni a kenyérre… – morfondírozott Rezeda Kázmér a hűtőszekrény nyitott ajtajánál állva, a gulyáskrémet bámulva.
A paprikás krumpli a „szegénykonyha” vezérlő csillaga, Koh-i-Noor gyémántja, őfőméltósága, és az a legjellemzőbb tulajdonsága, hogy időről időre, minden látható előjel nélkül egyszer csak megkívánja az ember.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.