Publicistánk rendhagyó blogbejegyzése.
Nézni a tenger pusztaságot épp olyan, mint a hullámokat.
Az örökkévalóságnak és az aggódásnak is babaszaga van. Nem jut többé idő a halálra. Hiszen élni kell.
Eloltotta Kázmér a tűzhelyet, hagyta kihűlni sonkáját, a rettenetes világ pedig fortyogott tovább a saját levében.
Szegény Oborzil egy téveszme rabja volt, amely szerint ő is tud főzni.
S ha bölény, akkor préri. Ezzel a bizonyossággal gurult be Nagyszalontára, s amikor megérkezett a helyre, ahol beszélnivalója akadt, elsőként a seriff jött vele szembe, mintegy újabb bizonyságul, hol is van valójában.
Egy teljesen egyszerű, hétköznapi húslevessel kezdődött, egy marhahúslevessel, lábszárból
Rezeda egy pillanatra a nagyapja hangját hallotta az ultiparti közben. Aztán kuffervizitelt.
Gyönge, nagy szíve volt Oborzilnak, éppen, mint a vaj, s egészen meghatódott a szeretet ilyetén megnyilvánulásától.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
