Rezeda Kázmér találkozása a bóccal
Rezeda Kázmér elment Mongóliába enni.
A jó tót atyafiak tudnak valamit az élet legbelsejéből.
Rezeda Kázmér a születésnapját ünnepli.
Rezeda Kázmér szerette a tort. Szerette a hajnalt olyankor, az ébredés hangjait.
Krúdy prózája az örökkévalóság ígérete, illúziója. A boldog békeidők örökkévalóságáé. S azokba a boldog békeidőkbe még az első világháború is belefért.
Vannak azok a borok, amelyek úgy tesznek, mintha ösztönlények lennének, ám nagyon is okosak.
Kifli és zsemlye: a péksütemények alfája és ómegája. Rezeda Kázmér felnővén is nagy tisztelettel közeledett a kiflihez.
Rezeda Kázmér minden újévkor a tévé előtt kuporogva, nagymama forró teáját szürcsölgetve nézte a Neujahrskonzertet, ott táncoltak most, s Rezeda Kázmér szemébe könny szökött.
Rezeda Kázmér megnyugvással vette tudomásul, hogy az étlap mindössze egy oldal, két hasáb. És ez jó.
A gombászás lényegesen prózaibb elfoglaltság, mint a szívcsakrászás, viszont sokkal finomabb vacsorával kecsegtet, többnyire.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.