Rezeda Kázmér a bécsi Musikverein Aranytermében járt
Rezeda Kázmér minden újévkor a tévé előtt kuporogva, nagymama forró teáját szürcsölgetve nézte a Neujahrskonzertet, ott táncoltak most, s Rezeda Kázmér szemébe könny szökött.
Rezeda Kázmér megnyugvással vette tudomásul, hogy az étlap mindössze egy oldal, két hasáb. És ez jó.
A gombászás lényegesen prózaibb elfoglaltság, mint a szívcsakrászás, viszont sokkal finomabb vacsorával kecsegtet, többnyire.
A savanyák valamiképpen részei az örökkévalóságnak: a konyhában üvegbe zárják a nyarat.
A libák ott hibázták el, hogy hagyták Mártont maguk közé bújni a nagy elhívás elől… – gondolta magában Rezeda Kázmér.
Rezeda Kázmér volt közöttük a legrégebbi Róma-járó, ő már akkor bejárta keresztül-kasul a várost, amikor még be sem tette a lábát Itáliába.
Judit volt Palkó és Péter mamája. Rezeda Kázmér édesapjának nővére. Szóval a nagynéni.
Rezeda Kázmér szerette a sóskát, nagyon, és a sóska s annak szeretete fölöttébb magányos műfaj.
A vadászat után kellemes meglepetés érte a sokat látott főhőst, nem máshol, mint a vacsoraasztalnál.
Kezdetben úgy volt, hogy a balatoni strandokon összegyűlt nyáron úgy hat-hét millió ember.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.