Egy pohár bor…
Vannak azok a borok, amelyek úgy tesznek, mintha ösztönlények lennének, ám nagyon is okosak.
Kifli és zsemlye: a péksütemények alfája és ómegája. Rezeda Kázmér felnővén is nagy tisztelettel közeledett a kiflihez.
Rezeda Kázmér minden újévkor a tévé előtt kuporogva, nagymama forró teáját szürcsölgetve nézte a Neujahrskonzertet, ott táncoltak most, s Rezeda Kázmér szemébe könny szökött.
Rezeda Kázmér megnyugvással vette tudomásul, hogy az étlap mindössze egy oldal, két hasáb. És ez jó.
A gombászás lényegesen prózaibb elfoglaltság, mint a szívcsakrászás, viszont sokkal finomabb vacsorával kecsegtet, többnyire.
A savanyák valamiképpen részei az örökkévalóságnak: a konyhában üvegbe zárják a nyarat.
A libák ott hibázták el, hogy hagyták Mártont maguk közé bújni a nagy elhívás elől… – gondolta magában Rezeda Kázmér.
Rezeda Kázmér volt közöttük a legrégebbi Róma-járó, ő már akkor bejárta keresztül-kasul a várost, amikor még be sem tette a lábát Itáliába.
Judit volt Palkó és Péter mamája. Rezeda Kázmér édesapjának nővére. Szóval a nagynéni.
Rezeda Kázmér szerette a sóskát, nagyon, és a sóska s annak szeretete fölöttébb magányos műfaj.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.