Rezeda Kázmér utazásai – Lelkem virágoskertje
A savanyák valamiképpen részei az örökkévalóságnak: a konyhában üvegbe zárják a nyarat.
A libák ott hibázták el, hogy hagyták Mártont maguk közé bújni a nagy elhívás elől… – gondolta magában Rezeda Kázmér.
Rezeda Kázmér volt közöttük a legrégebbi Róma-járó, ő már akkor bejárta keresztül-kasul a várost, amikor még be sem tette a lábát Itáliába.
Judit volt Palkó és Péter mamája. Rezeda Kázmér édesapjának nővére. Szóval a nagynéni.
Rezeda Kázmér szerette a sóskát, nagyon, és a sóska s annak szeretete fölöttébb magányos műfaj.
A vadászat után kellemes meglepetés érte a sokat látott főhőst, nem máshol, mint a vacsoraasztalnál.
Kezdetben úgy volt, hogy a balatoni strandokon összegyűlt nyáron úgy hat-hét millió ember.
Elmondott az idős hölgy mindent, amit az idős hölgyek el szoktak mondani, és Kázmér türelemmel, szeretettel hallgatta.
Rezeda Kázmér elment Tusványosra, hogy megvitassa a világ dolgait azokkal, akikkel szerette megvitatni a világ dolgait.
A kis Rezeda Kázmér számára teljesen nyilvánvaló volt, hogy bizonyos kor után mindenki megbolondul.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.