A disznósajt apoteózisa Ruszton kezdődött, a Buschenschank étteremben, s Rezeda Kázmér jelenlegi tudása szerint ott is végződött, az apoteózist nem kísérték hang- és fényjelenségek, a disznósajt nem kapott lángra, hogy aztán felszálljon az égbe, a disznósajt apoteózisát halk mormogások kísérték – de ne szaladjunk ennyire előre.
Kezdjük ott, hogy Rezeda Kázmérék ellátogattak Rusztra.
A többes szám azt jelenti, hogy Rusztra ment Rezeda Kázmér és asszonya, Rezedáné, született Bel-Szegedi Matula Andrea, s jött még Alsó- és Felső-Mácsfalvi Mácsfalvi Oborzil, aki továbbra sem jött rá, miért kell kétszer is elmondania a Mácsfalvit bemutatkozáskor, de már úgy volt vele, hogy talán mindegy is. S persze ott volt a sótlan és humortalan Mácsfalviné is, született Barbakáni Barbara, aki a halálos ágyán is úgy fog kacagni, hogy a halál a kaszáját elhajítva, két fülét befogva könyörög majd egy kis szomorúságért, csöndért, mert ki látott már olyat, hogy valaki harsányan kacagva, ne mondjam, röhögve száll be Kharón ladikjába, na ugye.