Ezúttal nagyon nehéz dolgom volt. Nagyon sokat töprengtem azon, hogy melyik film legyen az első két helyezett közül a végső befutó, melyik alkotás szerezze meg az első helyet a mini toplistánkban. Sokáig úgy éreztem, hogy ennek a filmnek kell győznie, amit ma fogunk bemutatni. Clint Eastwood egyik legkomplexebb filmje, ő volt a rendezője is a történetnek, ráadásul besöpört pár Oscar-szobrot is, végül mégis úgy döntöttem, hogy a második helyezett a 2004-es Millió dolláros bébi (Million Dollar Baby) lesz. (Így a győztes film értelemszerűen egy másik mozi, de ez legyen egyelőre titok.)
2. Millió dolláros bébi (2004)
A történet alapjául, bármilyen meglepő is, egy novelláskötet, F.X. Toole Rope Burns: Stories from the Corner című munkája szolgált. Az írói álnév egyébként egy azóta elhunyt bokszedzőt, Jerry Boydot takarja, aki jó kis történeteket írt. A filmben szereplő Maggie (Hilary Swank) alakját feltehetően Juli Crockett bokszolónőről mintázták. A történet alapja tulajdonképpen nagyon hálás filmtéma, hiszen a nagy hatású sportfilmeket mindig szerette a közönség, hiszen tudott azonosulni a sportolók akaraterejével, kitartásával és küzdeni tudásával. A Millió dolláros bébi azonban sokkal több, mint egy rendkívül jól megrendezett sportfilm. Clint Eastwood sokkal többet szeretett volna mondani ezzel a mozival, és sikerült is neki. Frankie Dunn (Clint Eastwood) egy öreg megkeseredett bokszedzőt alakít, aki gyakorlatilag magányosan él, mert a lánya megszakította vele a kapcsolatot, pedig Frankie szeretné, ha szeretnék, de lányának rendszeresen írt levelei rendre bontatlanul érkeznek vissza számára. Egyetlen öröme az ütött-kopott edzőterme, ahol régi barátja, Eddie, alias Hepaj (Morgan Freeman) látja el a gondnoki szerepet, ő gyakorlatilag az élő lelkiismerete.
Frankie Dunn remek bokszedző életében először elvállalja, hogy egy lány edzője legyen. Maggie Fitzgerald (Hilary Swank) annyira akaratos és elszánt, hogy meggyőzi Frankiet, jó tanítvány lesz. De a kettőjük kapcsolata nem csupán mester és tanítványa viszony, hiszen Frankie a lányát, Maggie pedig az elveszített apját találja meg a kapcsolatban.
Együtt el is jutnak a csúcsra, hiszen Maggie címért bokszolhat, de a ringben olyan súlyos sérülést szenved, hogy teljesen lebénul, és gépek lélegeztetik. Az egész filmet áthatja egyfajta belülről fakadó konstans szomorúság, annak ellenére, hogy a film első része tulajdonképpen egy sikertörténet, hiszen együtt, sok munkával elérik a főszereplők, amit célul tűztek ki maguk elé. Ezt a kissé melankolikus hatást Eastwood a kicsit sötétebb tónusú, borongós képi világgal és a szintén általa komponált zseniális zenével éri el. A film társadalmi problémák egész sorát mutatja be nekünk, nézőknek. Az öregedés, a magány, a szeretethiány, a szülő–gyermek kapcsolat, a vallás és az egyén kapcsolata, valamint az eutanázia kérdésköre is megjelenik.