Az öt legjobb Clint Eastwood-film – Nincs bocsánat

Felkavaró búcsú a klasszikus westerntől.

Forrás: port.hu

Ezen héten eljutottunk a Clint Eastwood filmjeit bemutató sorozatunkban a harmadik helyezést elért mozihoz. Ez az alkotás pedig nem más, mint az 1992-es Nincs bocsánat (Unforgiven).

Az eddig bemutatott filmektől eltérően ezt az alkotást Eastwood a színészi alakítás mellett rendezőként és producerként is jegyzi, illetve a film zenéjének méltán  híres főtémáját is ő komponálta.

3. Nincs bocsánat (1992)

A Nincs bocsánat forgatókönyve húsz évig porosodott, amíg Eastwood felfedezte magának. A film gyakorlatilag egy antiwestern, hiszen bár végig használja a westernfilmek megszokott kliséit, stílusjegyeit, karaktereit, mégis minden alak kilóg abból a ráosztott hagyományos szerepből, amit a néző eddig elvárt egy klasszikus westerntörténettől. Eddig ugyanis a western a jó és a rossz ősi szembenállásáról szólt, ahol egyfelől volt a feddhetetlen erkölcsű, de ugyanakkor az igazságért a végsőkig harcoló főhős és vele szemben pedig a gonosz, megátalkodott, de szintén rendkívül erős és okos ellenség alakja. Ez volt a klasszikus felállás. A Nincs bocsánatban azonban a Clint Eastwood által alakított William Munny egy kiöregedett, egykor kegyetlen és brutális bérgyilkos, aki az időközben elhunyt felesége hatására jó útra tért és egyedül neveli két gyermekét egy farmon. De mégis elvállalja, hogy pénzért levadászik két marhahajcsárt, akik brutálisan megvertek és elcsúfítottak egy prostituáltat. Ezen a ponton is eltér a megszokott kliséktől a történet, hiszen a klasszikus westernekben a gyönyörű, erkölcsös, szelíd úrhölgyek megsegítésére sietnek a főhősök, itt azonban romlott erkölcsű örömlányoknak mennek segíteni és ráadásul nem szívjóságból, hanem pénzéért a szereplők.

Parádés szereposztás, legendás alakítások Fotó: Epsilonreviews.com

Munny két társával, a régi barátjával Ned Logannal (Morgan Freeman) és az ifjú Schofield kölyökkel (Jaimz Woolvett) el is indul elvégezni a munkát. Azonban egy olyan városba vezet az útjuk, amelyben sajátos törvények uralkodnak, méghozzá a Gene Hackman által alakított, könyörtelen Little Bill Daggett seriff által hozott szabályok. Daggett könyörületet nem ismerő alakjában visszaköszönnek bizonyos párhuzamok a Rambo első részének gonosz, pökhendi seriffjével (Brian Denneghy emlékezetes alakítása), hiszen ott is a város nyugalmára hivatkozva, a rend fenntartása érdekében gonoszkodik a törvény embere. 

Gene Hackman zseniális a szerepben, annak ellenére, hogy a rossznyelvek szerint vissza akarta adni, mert túl kegyetlennek tartotta a megformálandó szereplő karakterét. A történetben Munny csapata és Daggett seriff csoportja mellett van még két említést érdemlő karakter. Az egyik a Richard Harris által megformált Angol Bob, aki nagyszájú és fellengzős britként egyfajta tükröt tart a vadnyugatnak, megmutatva annak barbárságát, a másik pedig W.W. Beauchamp (Saul Rubinek) botcsinálta író alakja, akin keresztül Eastwood rendkívül érzékletesen mutatja be azt, hogyan keletkeztek (és talán keletkeznek a mai napig is) a legendák, majd miként lettek azok gátlástalanul kiszínezve és szirupos mázzal leöntve.

Természetesen Munny és két társa mellé állunk mi, nézők, de nem minden fenntartás nélkül, hiszen ők is gyilkosok voltak a múltban. 

Eltűnik a jó és a rossz között az eddig élesen kirajzolódó határ, esendő emberek maradnak mind a két oldalon. 

Eastwood ennek ellenére eléri azt a hatást a film egyik zárójelenetében, hogy azért drukkoljunk a nézőtéren vagy a televízió képernyője előtt ülve, hogy Munny húzza meg a ravaszt és álljon bosszút a barátjáért. Valamennyi színészi alakítás kitűnő a filmben, de azért az nem véletlen, hogy Gene Hackman ezért az alakításáért megkapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-szobrot. Eastwood elgondolkodtató mozija ezen kívül is tarolt az Oscar-gálán, hiszen elnyerte a legjobb filmért, a legjobb rendezésért és a legjobb vágásért járó szobrocskát is.

Annak ellenére, hogy a kritikusok elismerését kivívta és mintegy 160 milliós bevételt hozott a mozi, valahogy mégis rétegfilm maradt, nem tudott közönségfilmmé válni. Ennek pedig az lehet az oka, hogy mi, nézők nem igazán szeretjük, ha úgy tetszik, nem bocsátjuk meg, ha az arcunkba tolják a popcorn vagy a nachos mellé azt is, hogy a hőseink is csupán hús-vér emberek és bizony követnek el ők is hibákat. Ettől függetlenül vagy talán éppen ezért a Nincs bocsánat zseniális film, harmadik helye teljesen indokolt a listánkon.

Idővonal: A Nincs bocsánatot 1992-ben mutatták be, abban az évben amikor az egyiptomi Butrosz Butrosz-Gálit választották meg az ENSZ főtitkárává a nyugállományba vonuló Javier Pérez de Cuéllar helyett, II. János Pál pápa bocsánatot kért Galilei meghurcolásáért, és posztumusz mentesítette a tudóst a vádak alól, a csehszlovák parlament úgy döntött, hogy 1993. január 1-jével az ország szétválik Csehországra és Szlovákiára, Jugoszlávia tagállamai Szerbia kivételével megszavazták függetlenségüket, ezzel megkezdődött a délszláv háború, az USA elismerte Szlovéniát, Horvátországot és Bosznia-Hercegovinát, a boszniai szerbek bejelentették – a már 1991 szeptembere óta több helyütt létrehozott „szerb autonóm körzeteket” egyesítő – „Boszniai Szerb Köztársaság” megalakulását, Dél-Erdélyben pedig, a Hunyad megyei Vaskapu-hágóban románok munkagéppel ledöntötték Hunyadi János 1442. szeptember 6-án kivívott zajkányi győzelmének utolsó, 1896-ban állított emlékművét.

Sorozatunk következő részében kiderül, melyik Eastwood-mozi lett a toplistánkon az ezüstérmes.

Borítókép: Munny (Clint Eastwood) lesben áll, kezében Logan elnyűhetetlen Spencerével (Forrás: Port.hu )