Korhű bujaság kortárs szemmel

A héten mutatja be a Budapesti Operettszínház a XXI. század első magyar operettjét, Az Orfeum mágusát. Berzsenyi Krisztina jelmeztervezővel ezúttal arra kerestük a választ, milyen látványt tartogathat még a XIX. század erotikával fűszerezett világa a mai nézőnek?

Fotó: Csiszer Goti

– Melyek a főbb jellemzői a XIX. század végi, XX. század eleji városi polgári kultúra és az éjszakai, orfeumi öltözetnek? Tehát mégis milyen ruhában illett megjelenni nézőként a pesti éjszakában, az orfeumban? 
– Az Orfeumban a férfiak elegáns frakkokban jelentek meg, fehér piké mellénnyel. Keményített inggallérokkal, ingmellekkel, mandzsettákkal. Ennek az öltözetnek akkoriban sokféle formája volt, nem úgy, mint ma. A mai néző szeme lehet, hogy egyformának látja a XIX. század végi frakkokat, a korabeli fotográfiákon, de ha jobban megnézzük, akkor láthatóak a fazonbeli különbségek. Az, hogy kinek milyen minőségű, drága és még drágább anyagból és milyen különleges szabású volt a frakkja státuszszimbólum volt akkoriban.

 Pontosan látták egymáson, hogy mennyire vagyonos.

A hölgyek pedig még hordták a fűzőt, ami mindenkinek gyönyörű alakot csinált, kesztyű, kalap, legyező nélkül elegáns hölgy nem létezett. A női ruhák csodálatosan finom csipkékből, selymekből, bársonyokból voltak. Voltak kifejezetten estélyi öltözetek, az orfeumban ezekben jelentek meg. Természetesen drága ékszerekkel kiegészítve. Szerintem alig van ma olyan nő, aki ne szeretne titkon felvenni legalább egyszer egy ilyen gyönyörű szecessziós ruhát. Ezt a szépséget igyekeztünk minél jobban megidézni csodálatos anyagokkal, nagy tudású szabászok, varrónők segítségével a Budapesti Operettszínház nagyszerű jelmezcsapatával karöltve. Tehát a férfiak és hölgyek így jelentek meg az Orfeumban nézőként.

– Miből inspirálódik tervezőként Az Orfeum mágusa előadásnál? Használ-e korabeli fényképeket, színházi terveket?

Tervezőként elsősorban a szövegkönyvből, a zenéből, a rendező által megálmodott  képekből inspirálódom, majd ezek alapján nézek utána korabeli fényképeknek, leírásoknak és egyszer csak elkezdem átérezni, majd belül látni, hogyan is néznek ki ezek a karakterek, lerajzolom őket, persze gondolva arra, hogy a színpadkép mindig egy egységes látványvilágot, vizuális örömforrást adjon a nézőknek.

– Alapul veszi esetleg a tervezésnél más nagyoperettekhez készített jelmezterveit?

– Rendkívül érdekes, hogy nem. 

Számomra ugyanis minden alkotás egyedi, szinte olyan, mintha először csinálnám abban az értelemben, hogy teljesen gyermeki rácsodálkozással nézem az egészet, figyelem magamban, ahogy kibontakoznak a képek a semmiből.

– Bozsik Yvette rendező-koreográfusként a mágiára fűzi fel az előadást. Ön miből merít, épít-e a mágiára?
– Természetesen egyrészről követem a rendező kéréseit, másrészről számomra az egész alkotási folyamat, 

de végtére is az egész élet mágia. 

Ezt úgy értem, hogy milyen csodálatos dolog az, ha jobban megfigyeljük, hogy egy gondolatból egyszer  csak valóságos megfogható realitás lesz. Ezt az én munkámban, művészetemben nap mint nap átélhetem és ezért folyamatosan hálás vagyok.

Borítókép: Berzsenyi Krisztina jelmeztervező (Forrás: Magánarchívum)