Vacsora az Aranybástyában

Hamarosan céklatatárt fognak főzni itten, meg kacsamájpástétomot, továbbá Aranybástya-cevichét is … Rezeda Kázmér ezeket találta az étlapon előétel gyanánt.

Budapest, 2022. február 5. A felújított Lónyay-Hatvany villa részlete a budai Várhegyen, amelyben Aranybástya néven, étterem és kávéház nyitott meg. Az eredetileg Ybl Miklós által tervezett és Lónyay Menyhértnek, az Andrássy-kormány pénzügyminiszterének, késõbbi miniszterelnöknek 1872-ben épült a villa. A klasszicista elemeket is tartalmazó neoreneszánsz épületet 1923-ban vásárolta meg báró Hatvany Ferenc mûgyûjtõ, aki beköltöztette 800 mûtárgyból álló gyûjteményét is a villába. A második világháborúban bombatalálatot kapott, kiégett, majd lebontották. Az ezredforduló után teljesen újraépítették, ám az elmúlt években üresen állt. A közelmúltban a Batthyány Lajos Alapítvány számára újították fel, az épületet a jövõben a szervezet székházaként és rendezvények megtartására használják majd. MTVA/Bizományosi: Róka László *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemû különösen szerzõi jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi igényért a fotó szerzõje/jogutódja közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelõssége e körben kizárt. Fotó: Róka László

Vajon tiszteletét teszi-e gróf Vetter von der Lilie Ferdinánd altábornagy úr és özvegye, gróf wsetini Wachtler Jozefina úrhölgy? – tette fel magának a kérdést Rezeda Kázmér, bár tudta a választ, ugyanis nevezettek elég régen halottak voltak már, bár ki tudja, végül is bármi megtörténhet, ki hitte volna akár csak egy esztendővel ezelőtt, hogy a németek majd szellőztetni fognak mosás és fürdés helyett. A kérdés úgy merült fel, hogy Rezeda Kázmér étteremben készült vacsorálni, imádott nejével, Rezedáné született Bel-Szegedi Matula Andreával. Éspedig az Aranybástyában.

Az Aranybástya helyén egykoron – soha nem fogják kitalálni! – az Aranybástya állt, vagyis egy olyan sokszögletű védmű, amelyekről a vár védői lőni szokták az ellent, továbbá mindenféle, jelentősebb súlyú tárgyakat hajigálnak le rájuk, avagy forró folyadékokat öntenek a nyakukba, úgy is, mint például ólmot, szurkot, avagy jóféle gulyást, bár a történettudomány még adós annak tisztázásával, vajon ebben az esetben csipetkét is szaggattak-e bele, avagy megelégedtek a hígabb levessel, ami viszont azt vonhatta maga után, hogy az ellen esetleg petíciót intézett a védők parancsnokához, felróva neki a silányabb ellátást, ami felvetheti a diszkrimináció, rosszabb esetben a rasszizmus gyanúját.

Talán már rázogatja a csörgőt valahol a jövő történésze, aki ezt a kérdést megoldja majd, és akkor az emberiség ismét nyugodtabban hajthatja álomra fejét, ha csak egy kicsivel is.
De ne szaladjunk ennyire előre.

Egyelőre még csak ott tartunk, hogy Rezeda Kázmér és neje vacsorálni készülnek az Aranybástyába. Ami, miután Buda visszavételekor elpusztult, utóbb Lónyay-villává változott. Szokása ez a régi bástyáknak meg váraknak, hogy vagy elpusztulnak, vagy miután békességes időszak következik, s a végvári vitézek letelepednek és donációs hajdúkká válnak, a környék lakossága elhordja a köveket, hogy előbb templomot, majd házat, végül esetleg disznóólat építsen belőlük. Így lesz a halálok „vérmosta fokából” a gyesznó otthona – és ezt érdemes kissé tovább is gondolni… – tette hozzá Rezeda Kázmér, s valóban.

Szóval megérkezett a nagy magyar építtető, a XIX. század második fele – miután a honvéd tábornokok kiszenvedtek, ideje volt kiegyezni és nekilátni építeni –, s megbízta Ybl Miklóst, tervezne egy villát a hajdanvolt Aranybástya helyére.

S lőn.

Tulajdonolta pedig a villát gróf nagylónyai és vásárosnaményi dr. Lónyay Menyhért úr, előbb pénzügyminiszter, utóbb miniszterelnök. Utóbb pedig beköltözött az imént már megidézett gróf Vetter von der Lilie Ferdinánd altábornagy úr és özvegye, gróf wsetini Wachtler Jozefina úrhölgy, kivel megérkezett és széthagyta fuszekliját báró Baratta-Dragono Alajos, akinek tégla- és cserépgyára volt odafönt a Felvidéken, másképpen Felső-Magyarországon, de ettől még csak egy „kis bárócska” maradt. Aztán ideköltözött báró Hatvany Ferenc festőművész és műkincsgyűjtő, Hatvany Lajos író testvére, mint tudjuk, Lajos volt egyebek mellett Ady mecénása és rossz szelleme.

Szóval beköltözött Ferenc úr, és csinált a villából világhírű műkincstárat. 1937-ben aztán Thomas Mann is járt a villában, nyilván abból a megfontolásból, hadd lássunk itt, „fehérek közt egy európait”.

Végül aztán jött a nagy háború, és 1944-ben olyan súlyos bombatalálat érte a villát, hogy alig maradt belőle valami. Azt a valamit pedig 1946-ban elbontották, és a helyére játszóteret raktak. Sic transit gloria mundi…

És azt a játszóteret találta meg a 2000. esztendő. S arra gondolt, talán ideje visszaépíteni a régi, históriás épületet. S úgy lett.

És érkeztek régészek, akik régészkedtek, megtalálták a régi Aranybástya maradványait, és sok dél felé néző régi halottat, szépen, nyugodtan feküdtek, mert tudták, hamarosan céklatatárt fognak főzni itten, meg kacsamájpástétomot, továbbá Aranybástya-cevichét is … Rezeda Kázmér ezeket találta az étlapon előétel gyanánt.

És mi tagadás, egyik jobb, mint a másik. Talán a ceviche igényel némi magyarázatot, ez ugye citromlében marinált hal, legjobb valamiféle tőkehalból készíteni, de édesvízi magyar halból is remek, bár nem tudom, Pedro Solari mit szólna ehhez, ő ugyanis Peruban, Lima Jesus Maria városrészében alig kilencvenévesen csak cevichekészítéssel foglalkozik, és vagy tengeri sügért, vagy halibutot használt erre a célra, nehéz elképzelni, mit szólna egy süllőhöz vagy egy harcsához, de kevés az esélye, hogy a közeljövőben összefutunk vele odafönt az Aranybástyában.

Viszont a ceviche finom, a kacsamáj még finomabb, a céklatatár felséges. A gulyás pedig egyenesen fenomenális, nem beszélve a sültpaprika-krémlevesről, amelyhez csicseriborsót és spenótot adnak – pazar.

Rezeda Kázmér mindezek után vörösboros marhapofával folytatta, mit paszternákpürével, répával és gombával szolgáltak fel, és Rezeda Kázmér eltöprengett kissé, hogy a Homo sapiens históriája mennyivel fényesebb képet mutat, amennyiben azt nézzük, hogy a nyers jávorszarvasbél és nyers bölénytöke fogyasztásától mégiscsak eljutottunk a vörösboros marhapofáig és a paszternákpüréig, avagy az Aranybástya-borjúig, mely pankó morzsában forgatva süttetik, s prágai sonkával, erdélyi sajttal és burgonyapirével tálaltatik (ez utóbbit Rezedáné született Bel-Szegedi Matula Andrea fogyasztotta). Mennyivel biztatóbb képet fest ez rólunk, mint például a história azon része, hogy Caligulától Hitlerig, avagy Nérótól Sztálinig, ugye… S van még az, hogy konfitált kacsacomb lila káposztával, almával és zellerpürével, valamint olyan, hogy malaccsászár garnélával, zöldborsópürével meg rétegzett sült burgonyával – istenem, ha erről szólna Az ember tragédiája…

Szerényi Gábor rajza

Ha pedig úgy fordulna a dolog, hogy valaki valamiféle korunk hősét hozna el ide, aki mindenmentes szójalattét iszik, annak főznek kétszer sült, töltött édesburgonyát is, hozzá csicseriborsót, barna rizst, paprikát, fekete babot, cseresznyét, diót és zöldcurry-mártást szolgálnak fel, ez pedig, amellett, hogy finom, mindjárt az elfogyasztása után utcára lehet vonulni a lemmingek szabad nemválasztásáért is.
A desszertekkel sem tréfálnak az Aranybástyában: van csokoládétorta málnasorbettel, alma, karamell, fahéj, sajttorta, és hozzá fahéjfagylalt, aztán somlói galuska, friss menta és citrom, mangó és kókuszfagylalt golgotagyümölccsel, pisztáciás-málnás eclair rózsasorbettel és epres-rebarbarás desszert fagylalttal. Akinek ez nem lenne elég, szopogasson kockacukrot…

Az itallap is meggyőző. Komoly limonádékkal kedveskednek az embernek, Aranybástya és Prémium Lager van csapon, meg Heineken, ez utóbbit kihagyhatták volna. Pálinkából birs, vadcseresznye, vadbodza, torma és hatvanfokos szilva áll rendelkezésre, Rezeda Kázmér tormát ivott, de többet nem… Gin-tonikból hatfélét adnak, egyik jobb, mint a másik! Whiskyből van Laphroaig is és Glenfiddich is, meg még vagy tízféle, szóval ötös. Rumból is akad tízféle, Dictador, Zacapa közöttük, szóval tökéletes. Ginből 14-félét adnak, de Mrs. Millicent nincs a választékban, amit Rezeda Kázmér szóvá is tett, és ígéretet kapott…

A borlap úgy négyoldalas, s aki nem talál kedvére valót, annak ott van a Pásztortűz, félédes vörös, másfél literes PET-palackban, az alsó polcon.

S mindezek felett van egy terasza az Aranybástyának, ahonnét belátod az egész fenséges, méltóságos, újjáéledő, büszke, magára találó, min­dennél gyönyörűségesebb Budapestet, szóval aki csak egy limonádét akar inni odafönt, annak is érdemes.

S ki tudja, hátha egyszer tiszteletét teszi gróf Vetter von der Lilie Ferdinánd altábornagy úr és özvegye, gróf wsetini Wachtler Jozefina úrhölgy? Vagy valamelyik Hatvany báró. Netán Thomas Mann, aki most erősen kellene keressen itt, fehérek közt egy európait. Már persze leginkább otthon, a hazájában…

Borítókép: A felújított Lónyay–Hatvany-villa részlete a budai Várhegyen, amelyben Aranybástya néven, étterem és kávéház nyitott meg (Fotó: MTVA/Bizományosi: Róka László)