Az interjúból egyébként megtudjuk, hogy Holy Olga a nyulak mellett a kortárs művészet védőszentje is. Bevallja: „Nehezen jutottam be az egyetemre. A klasszikus rajzfelvételikkel nagyon szenvedtem. Harminc rajzot csináltam azalatt, míg a többiek befejezték az első képüket. Kipróbáltam, milyen lenne pirosban, zsírkrétával, fejjel lefelé és még ezer módon, de a végén mindig lehűtöttek, hogy nem jó az árnyék, nem ilyen egy fül és így tovább.” 

Magyarán Olga nem igazán tud rajzolni. Rajzolni sem. Így lett hát kortárs „képzőművész” és FreeSZFE-s.

Majd így folytatja: „Erasmus ösztöndíjra már a Holy Olgával jelentkeztem. Beutaztuk Európát, kontextusba helyeztem magam, és elkészült egy mai városi környezetbe ágyazott szentképsorozat. Utazó ikonjaimon hol egy óriáskerék a glóriám, hol pedig a tengerparton a lemenő nap adja a dicsfényt. […] Holy Olgának, mint minden rendes szentnek, kellett egy attribútum, és ez magától értetődően a nyúl lett. Gondoltam arra is, hogy valójában a nyulak választottak engem médiumuknak, én képviseltem őket a múltban, és én fogom a jövőben is.  […] Holy Olgát eleinte csak művészeti projektnek tekintettem, de aztán összemosódtunk.” És a többi.

Talán ennyiből is kiviláglik, milyen mély filozófia, gondolati megalapozottság rejlik Holy Olga „képzőművészetében”. Nem kell tudni rajzolni, nem kell tudni semmit: elég ha nekifutásból, spiccel belerúgsz a keresztényekbe, megköpködöd Szűz Máriát, a szenteket, esetleg Jézust. Ha így teszel, bérelt helyed lesz a Magyar Narancsban, különösen az ünnepi dupla számban. Boldog karácsonyi nyúlnapot, magyarok!

Borítókép: Kocsi Olga (Fotó: issuu.com)

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!