Karácsonyi dupla számmal jelentkezett Gyuri bácsi kedvenc magyarországi üzenőfüzete, a Magyar Narancs. Hogy mitől karácsonyi, azt elsőre elég nehéz fölfedezni: Jézusról, Szűz Máriáról, Bethlehemről, jászolról, kereszténységről ugyanis meglehetősen kevés szó esik benne. A lap javarészét, mint mindig, a vesszenorbánozás és a nerezés tölti ki. Narancséknak ugyanis mindig, mindenről és bármiről ez jut eszükbe. Ez tölti ki őket, így ünnepelnek.
Aztán végül csak ráakadtam egy szőrmentén „karácsonyi” írásra. Ebben egy bizonyos Kocsi Olga nevű „képzőművész” értekezik Magyarországon világhírű munkásságáról. Róla így elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy a FreeSZFE-re jár „színház és performance” szakra, de a Tilos Rádióban is föl-fölbukkan – ez legalább segít fölkészíteni minket a színvonalra, amire majd az interjúban számíthatunk. Már a cikk bevezetője székhez szögezi az olvasót: „A Holy Olga és Piros Kocsi neveken is alkotó művész saját magát avatta szentté. Ars poeticája: boldogság, sukárság, nyúlság.” Juj!
Az interjúhoz Holy Olga két csodálatos „képzőművészeti alkotását” is mellékelték a figyelmes szerkesztők. Az elsőn Szűz Máriaként látható a művésznő, amint kezében – a kisded Jézus helyett – egy megszeppent réti nyulat szorongat. Olga feje köré lángsugarak fonnak glóriát. A másodikon ugyanő szentként pózol valami aranyszínű kátránypapírba csomagolt helyiségben. Fejéből itt is aranyszínű lángtüskék állnak ki, emiatt aztán némi hasonlóságot mutat egy kifejlett styracosaurusszal. A falakon lévő „szentképekről” szintén Holy Olga tekint ránk feddőn. Hiába: magasművészet ez a javából!
A magam részéről csupán egy-egy frappáns képaláírást hiányoltam a műalkotások alól, mondjuk egy ilyet: „Nesztek, magyarok, ünnepeljetek!” Esetleg: „Itt a Jézusotok meg az anyja!” Vagy valami hasonlóan ünnepit. Bezzeg a régi szép időkben (mikor még volt SZDSZ) frappánsabban ment narancséknak a kereszténygyalázás. Most meg már csak Holy Olga maradt a FreeSZFE-ről.
(Milyen érdekes: ez a típus így karácsony táján mindig előmászik valahonnan, hogy világgá kürtölje kényszeres mondanivalóját a karácsonyról, kereszténységről. Így tett például az Európai Parlament LMBTQ-nagykövete, bizonyos Riccardo Simonetti, aki a minap szakállas Szűz Máriaként pózolt valami címlapon. Vagy talán emlékeznek még a Tilos Rádióban elhangzott óhajra 2003 szentestéjén: „Kiirtanám az összes keresztényt!”)
Az interjúból egyébként megtudjuk, hogy Holy Olga a nyulak mellett a kortárs művészet védőszentje is. Bevallja: „Nehezen jutottam be az egyetemre. A klasszikus rajzfelvételikkel nagyon szenvedtem. Harminc rajzot csináltam azalatt, míg a többiek befejezték az első képüket. Kipróbáltam, milyen lenne pirosban, zsírkrétával, fejjel lefelé és még ezer módon, de a végén mindig lehűtöttek, hogy nem jó az árnyék, nem ilyen egy fül és így tovább.”
Magyarán Olga nem igazán tud rajzolni. Rajzolni sem. Így lett hát kortárs „képzőművész” és FreeSZFE-s.
Majd így folytatja: „Erasmus ösztöndíjra már a Holy Olgával jelentkeztem. Beutaztuk Európát, kontextusba helyeztem magam, és elkészült egy mai városi környezetbe ágyazott szentképsorozat. Utazó ikonjaimon hol egy óriáskerék a glóriám, hol pedig a tengerparton a lemenő nap adja a dicsfényt. […] Holy Olgának, mint minden rendes szentnek, kellett egy attribútum, és ez magától értetődően a nyúl lett. Gondoltam arra is, hogy valójában a nyulak választottak engem médiumuknak, én képviseltem őket a múltban, és én fogom a jövőben is. […] Holy Olgát eleinte csak művészeti projektnek tekintettem, de aztán összemosódtunk.” És a többi.
Talán ennyiből is kiviláglik, milyen mély filozófia, gondolati megalapozottság rejlik Holy Olga „képzőművészetében”. Nem kell tudni rajzolni, nem kell tudni semmit: elég ha nekifutásból, spiccel belerúgsz a keresztényekbe, megköpködöd Szűz Máriát, a szenteket, esetleg Jézust. Ha így teszel, bérelt helyed lesz a Magyar Narancsban, különösen az ünnepi dupla számban. Boldog karácsonyi nyúlnapot, magyarok!
Borítókép: Kocsi Olga (Fotó: issuu.com)
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
