A 444 ugyanis valósággal gyűlöli a nemzetben gondolkodó, jobboldali, konzervatív embereket, művészeket. Kallós Zoltán nevét túl azon, hogy beszámoltak 2018-ban bekövetkezett haláláról, eddig a napig még csak le sem írták.
Nem szeretném túl sokáig csigázni olvasóink figyelmét; az ok, ami miatt a balliberális akolba önként bekuckózó Magyar Hang és mintegy varázsütésre a teljes ellenzéki sajtó most mégis cikket szentelt Kallósnak, egy meg nem erősített hír, mely szerint a neves néprajzkutató rejtőzködő homoszexuális volt.
Meg nem erősített, hiszen egy román melegjogi aktivista számolt be a „szenzációról”, ráadásul állítása szerint Kallós halála előtt árulta el neki a titkot, ami meg ugye több mint négy éve következett be. Arról nem is szólva, hogy aktuálpolitikai vonatkozása is van annak, hogy pont most állt elő a népzenekutató nemi identitására vonatkozó információval, hiszen Romániában egy, a magyarországihoz hasonló gyermekvédelmi törvényjavaslatot terjesztett be egy RMDSZ-es képviselő.
És ilyenkor bizony menetrendszerűen megérkeznek és rikácsolva elkezdenek egy négy éve elhunyt konzervatív ikon holtteste felett körözni a Haszán Zoltánok, Lukács Csabák és bizonyos Buhuceanuk. Szavakat, gondolatokat, politikai állásfoglalásokat adnak a halott szájába, olyanokat, amelyeket sosem mondott, de szerintük most biztosan mondana, hiszen a férfiakhoz vonzódott, így aztán nem is kérdés, hogy nem tetszene neki az orbáni pedofilellenes törvény.
Az meg, hogy a témában Lukács egyáltalán meg mer pisszenni… Na ebbe tényleg bele se menjünk.
Kallós állítólagos homoszexualitása amúgy teljesen irreleváns, a kóbor kutyát sem érdekli, hogy kivel bújt ágyba, megkérdőjelezhetetlen nagyság volt ugyanis, és kizárólag ez számít. Itt a jobboldalon nem szoktunk ilyesmikkel foglalkozni, mindenki úgy éli az életét, ahogy akarja, Magyarországon létezik a bejegyzett élettársi viszony, a magyar törvények pedig nagyon komolyan veszik, ha valakit nemi identitása miatt ér hátrány vagy fizikai agresszió.
Azt viszont elvárjuk, hogy a gyerekeinket hagyják békén – tőled is, Lukács! – , és nem szeretnénk, ha szakállas, szoknyás férfiak járnának be az iskolákba vagy az óvodákba, a gyerekeinket úgymond érzékenyíteni.
Ezt valószínűleg Kallós Zoltán is így gondolná, dacára annak, hogy amúgy élete során a férfiakhoz vagy a nőkhöz vonzódott-e.
Értjük persze, hogy az LMBTQ-lobbinak semmi sem drága, és emiatt gond nélkül használnak fel halott embereket is a harcukhoz, de viszont ők értsék meg, hogy minket ettől a hányinger kerülget. Meg attól, hogy például Kallós Zoltán nevét kizárólag akkor írják le, ha azt terjeszthetik, hogy a neves néprajzkutató homoszexuális volt.
