Olyanokat mutat be a szerző, akik, noha ÁVH-sok, pártfunkcionáriusok, rendszerkiszolgálók voltak, ma tagadják, hogy politizáltak. Egykori és mostani interjúik között feszülő kínos ellentmondások fedik fel cseppet sem független valójukat. A Kádár-rezsim ellenállóinak állítják be magukat, miközben a kommunizmusban és a rendszerváltást követően egyaránt ugyanaz a marxista ideológia vezérelte, vezérli őket, jó kriptokommunista módjára. Emlékeznek, ugye, hiába bukott el a népköztársaság, s kotródtak ki a megszálló ruszkik, a „független” értelmiség az első szabadon választott magyar kormányra támadt. És támad azóta minden polgári, kereszténydemokrata kormányzatra.

Mivel nem tetszettünk forradalmat csinálni, a vörösök átmentették, mit mentették, megtartották hatalmukat. Elég arra gondolni, hogy 1994-ben, a hazai híján, nemzetközi beágyazottsággal bíró SZDSZ támogatta komcsik, visszakapaszkodtak a hatalomba, s folytatták, ahol abbahagyták az ország kifosztását. Saját, meg külföldi multi zsebre dolgozva. S folytatták, ahol abbahagyták, az ideológiai továbbképzését. És folytatják, lássuk be, ijesztően erős nemzetközi támogatással, a keresztény hit, kultúra felszámolását. Mi mást szolgálna az Európai Unió bel- és igazságügyi miniszterek tanácsának többségi döntése, miszerint kötelező lesz a szétosztott migránsok befogadása. Vagy jön a 22 ezer eurós (nyolcmillió forint) büntetés minden visszautasított „bevándorló” után. (Eddig „csak” nem fizették ki a hazánknak járó pénzeket, most még büntetnek is.)

Örülhetnek a függetlenek! Azok a független művészek, akik mostanság abba a művészeti akadémiába igyekeznek bekerülni, amelyet 2022-es győzelmük esetén megfosztottak volna köztestületi jogkörétől.

Vajon miért? Ja persze, a pénzért. Mert a guruló dollároktól sem függetlenek.

Borítókép: Orosz István plakátja

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!