Van egy nagyon jellegzetes szokása a baloldaliaknak. Ha meghal valaki a „túloldalról”, akkor mindig megjelenik valaki balról, és örömködik rajta, netán nekiáll pocskondiázni az elhunytat, mindenesetre bízvást számíthatunk ilyenkor valamilyen kegyeletsértő gesztusra tőlük.
Nem volt ez másként az elmúlt napokban, a nemrégiben elhunyt egykori olasz miniszterelnök, Silvio Berlusconi esetében sem.
A leprofánabb megnyilatkozást a Monty Pythont frontembere, John Cleese tette:
Végre valami jó hír! Berlusconi halott
– írta ki a Twitter-oldalára a komikus.
Persze, tudjuk, „angol humor”.
Akár viccelhetett is a maga módján a veterán humorista, akit mostanában többször is piedesztálra emelt a jobboldal, mivel hadat üzent és nekiment többször is a woke-nak.
Ám az esetében inkább csak annyi történt, hogy ami ötven évvel ezelőtt progresszívnak számított, az ma már idejétmúlt lett a baloldali körökben, s ez zavarja a bennünket kétségkívül több emlékezetes tréfával megajándékozó, 83 éves showmant.
És még a magyar választások elé is küldhet számunkra provokatív üzenetet, de ez a kegyeletsértő megjegyzés túlmegy azon a bizonyos határon, ami elfogadható lenne. Tegyük hozzá: a brit baloldal már megmutatta primitívségét: amikor Margaret Thatcher halálakor partit rendeztek több angliai városban.
Ezt a hagyományt követte most Cleese.
De korántsem csak külföldön létezik ez a jelenség. Egy „humoros” magyar jelenetben is viccet akartak csinálni Berlusconi halálából. Az ízlésességét és kulturáltságát már korábban is megcsillogtató színész, Lengyel Tamás állt elő egy paródiával, amelynek elején Berlusconival tréfálkozott. Biztos volt, aki tudott rajta nevetni.
De jelentkezett a hazai szélsőbal is, a Mérce elnevezésű, néha egészen extrém gondolatokat – többek között egy olasz kommunista terroristát mentegető cikket – is megjelentető portálon „elemezték” Silvio Berlusconi munkásságát. A cikket jegyző szerző korábban azzal került be a köztudatba, hogy közzétett egy olyan írást, amely címében kérdezi: „etikátlan-e neonáci bőrfejűeket táblával hátba vágni?”, ami különösen jól cseng a legutóbbi Németországból érkezett Antifa-verőemberek viperás, kalapácsos ámokfutásának ismeretében.
Ne hallgassuk el, „jól sikerült” a mostani cím is:
Meghalt a bungakirály, de a bungapolitika velünk marad
– olvasható a Mércén, csak hogy ne legyen kétségünk az írás tartalma felől.
Tisztában lehetünk azzal, hogy egy szélsőbaloldali portálon nem fog megjelenni egy Berlusconi érdemeit méltató mű, és azzal is, hogy erős kritikát fogunk a néhai olasz miniszterelnökről olvasni. Ám itt a politikai teljesítmény alig kerül szóba, a „bungakirályság” annál inkább.
Ráadásul a hosszú írás során, hogy hogy nem, de Trumpon keresztül csak eljutunk végül Orbán Viktorig, akiről a Mércén kiderítették, hogy természetesen ugyanúgy a „fasiszta restaurációt” honosítja meg miniszterelnöksége alatt, mint Berlusconi.
Ugyanakkor azt is közlik velünk, hogy a „bungapartik” és Berlusconi néhány szexuális töltetű elszólása szerezték meg az olasz politikusnak a népszerűséget, aminek a magyar megfelelője az, amikor Orbán Viktor disznótoron vesz részt, mert a magyar miniszterelnök meg szerintük ettől lesz közkedvelt az „egyszerű emberek körében”.
Mondjuk a szerző végül elismeri, Orbán nem vulgáris, illetve: „ha van a magyar közéletben olyan szereplő, aki részben magáévá tette a Berlusconi által tökéletesített szórakoztató politikus szerepét az inkább a táncikáló és DJ-pult mögé álló Gyurcsány Ferenc.”
De hogy miként hasonlít egymásra ebből a szempontból Berlusconi, Orbán, Trump és Babis, mint ahogy a Mérce cikke sugallja, az rejtély. A lényeg, hogy le lehessen írni Berlusconiról: „Halála ellenére tevékenységének negatív mérlege tagadhatatlan. Olaszország rosszabb hely lett miatta.”
