Valahogy nem tűnt túl életszerűnek, hogy senki se szúrja ki, milyen hatalmas baklövést követett el Karácsony Gergely a pride végén. Furcsa módon mégsem tette szóvá senki a szarvashibát.
A főpolgármester ugyanis úgy köszöntötte az egybegyűlteket: Jó estét, pride, jó estét, szerelem!
Igen ritkán fordul elő, hogy valaki egy pszichothriller címének a csekély módosításával, parafrázisával üdvözli az egybegyűlteket, amivel egyben ösztönösen, burkoltan elárulja, mi a valódi véleménye az egész rendezvényről. Márpedig most ilyesmi történt. A főpolgármester beszédíróinak, tanácsadóinak ― és természetesen magának a liberálbaloldali politikusnak ― a felkészültségéről, hiányos műveltségéről mond el sokat, hogy egyetlen ember sem volt a környezetében, aki figyelmeztette volna az irodalmilag eszerint totálisan tájékozatlan Karácsonyt.
Fejes Endre híres regénye, a Jó estét, nyár, jó estét, szerelem! és főként az abból készült folytatásos tévéfilm egy országot tartott lázban évtizedekkel ezelőtt. Arról szól, hogy egy iskolázatlan, ám nagyravágyó segédmunkás görög diplomatának adja ki magát, hogy így arasson babérokat fiatal nőknél. Minden klappol is a szélhámoskodásban, amíg nem jön egy sudár szépség, aki gyanút fog, utánajár a személyazonosságnak, majd leleplezi az áldiplomatát. Az „Én lenni görög diplomat” kábító szöveggel operáló, a magyart látszólag, megjátszottan törve beszélő fiú nem bírja elviselni, hogy leleplezte az a nő, akibe szerelmes lett, és egy előzetesen magához vett borotvával meggyilkolja valahol a Margitszigeten.
