Október, feszt, teszt

Javában zajlik a világ egyik legnagyobb sörös ünnepe, a müncheni Oktoberfest.

Forrás: Vásárhelyi István

Festbier és Fest-Märzen A sörteszten a radleres és a meggysörös teszteléssel hasonlóan tíz pontos skálán értékeltük a söröket. A festbier stílusjegyeinek figyelembevételével választottuk ki szín, illat, íz és kortyérzet alapján a – megítélésünk szerinti – legjobbat. A teszten ismét Knap Gábor (Beerporn) és Geri Ádám (Vince) voltak a kóstolótársaim. Tesztalanyaink a müncheni elit – az Augustiner, a Hacker-Pschorr, a Hofbräu, a Löwenbräu, a Paulaner és a Spaten Oktoberfestbier – mellett a First Öktöberfest, a Hop Top Hoptoberfest, a Horizont Oaktoberfest, és a Szent András Feszt Oktober voltak. Az 1970-es Paulaner-féle trend, a világos Oktoberfestbier innovációja óta egyre inkább tért hódít ez a stílus. Tradicionális Oktoberfest-Märzent az utóbbi években már csak a Hacker-Pschorr készített, de már ők is átálltak a világos fajtára.

Négyesével kaptuk a vakteszten a söröket. Első fordulóban a magyar sörök érkeztek a Jégkert csapjáról. A Horizont Oaktoberfestre végül közös megegyezéssel nem adtunk pontot, mivel annyira kívülálló volt az egyedi, enyhén mogyorós-diós, vaníliás és finoman égetett hordós ízeivel. A hordóíz a komlókeserűvel túl intenzív hatású is volt, így inkább különleges, egyediség jellemezte. Ez nem a literes korsóból vedelhető festbier-változat.

A Hop Top Hoptoberfest bevallottan nem festbier, hanem bajor helles A stílusnak minden erényével megáldott sör nagyon kellemes, jól iható darab, friss, édeskés maláta, lágy német komló jellemzi. Festbierként egy kicsit vékony, nem elég testes, ezért kapott kevesebb pontot. Másik ligában szinte tökéletes, így aki világos német stílusú sörre vágyik, az nyugodt szívvel vegye meg, nem fog csalódni.

A First Öktöberfest szép mézeskenyeres malátás illattal indít, de az alkoholtartalomhoz és a malátássághoz képest a komlózása visszafogottabb, nincs meg a kívánt tökéletes egyensúly. A Firstnél korábban inkább märzenes stílusban, borostyánosabb színnel, diósabb, malátásabb ízekkel készült ez a sör, most náluk is világosodott az ital, bár még mindig ez volt az összes kóstolt darab közül a legsötétebb. A korty végén egy kis tapadósság is érezhető.

A Szent András Feszt Október egy jól átgondolt koncepció. Tradicionális német komlók, kellemes gazdag malátázottság adja a harapható testet, és rendkívül szép egyensúlyban van az édes-keserű arány, ami az utóízben a zöldséges keserűben csúcsosodik ki. Külön érdeme, hogy ez volt megjelenésre is a legszebb, még a kis decis kóstolópohárban is sokáig tartotta a habját. Remek sör, jó technikai kivitelezés.

Német vagy magyar?

A csapolt magyar sörök után, kontrollként a hat müncheni oktoberfestbiert is letesztelte csapatunk. Első blikkre a sok egyforma ízjegy miatt alig tudtunk különbséget tenni, aztán

kicsit melegedve előbújtak azok a finom különbségek, ami miatt elég egyöntetűen tudtunk dönteni, bár néhány esetben az egyéni ízlés is befolyásolta a pontszámot. A kóstolás sorrendjében írom le röviden a söröket.

A Spaten sörével kezdtünk, melyben markánsan megjelentek a jellegzetes muskotályos-mézes illatok, harapható test, és enyhe alkoholmelegség kúszott be a korty végére. A komlózása ennek is elég visszafogottan érződött csak.

A világos fetsbier arche-típusa, a Paulaner kenyeres malátássággal, és utóízben erősebb komlókeserűvel mutatta meg magát. Kortyérzetre nem volt olyan kiemelkedően testes, alig különbözött egy erősebbre főzött normál lágertől. Utóízben egy határozottabb zöldséges keserű érződött.

A Hofbräu München intenzív gabonás malátaízzel és karakteres, friss, fűszeres komlóval mutatta meg erényeit. Ez a sör volt talán az arany középút, semmi kilengés, semmi extremitás. Szép kerek, jól elkészített, nagyszerű sör.

A Hacker-Pschorr a märzen stílusban szerintem a legszebb festbier volt. A világosuk egy jó átlag, semmiben sem kiemelkedő német láger, de a borostyánszín márkatárshoz képest, főleg utólag, amikor megtudtuk, melyik volt, kifejezett csalódás számomra. Ki persze nem önteném, de a hatból ez lenne az utolsó választásom.

Az Augustiner mindig kissé kívülálló volt a müncheni sörpalettán. Mind a helles, mind az oktoberfestbier a legvilágosabb, szalmaszínnel és szinte szárazra leerjedt, alig érezhető malátaédességgel az egyik kedvencem. Gáborral az első korty után ráismertünk. A száraz érzet mellett is nagyon jó ivású, elegáns, friss komlózású sör. Az Oktoberfest titokzatos „szürke eminenciása”, a hat gyártó között.

Utoljára a Löwenbräu sörét kóstoltuk. A korábbi élményeim alapján ez volt a leginkább komlóhangsúlyos müncheni oktoberfestbier. Most kifejezetten meglepett a jellegzetes enyhén szőlős, mézes malátaédességgel és a harmonikus keserűséggel. Mézeskalácsos, enyhén fűszeres komplex ízvilágával egész más irányt mutatott, mint az Augustiner, de ezt az irányt tökéletesen hozta, és nálam holtversenyben az első helyen végzett.

Eredmény és tanulságok

A képzeletbeli dobogóra csak német sörök kerültek föl. Első helyen az Augustiner végzett (6,8 /10), bár csak leheletnyivel hagyta le a Löwenbräut (6,75 / 10). Utána a HB (Hofbräu) következett (6,5 / 10) majd a Szent András (6,3 / 10) és a Spaten (6,25 / 10) követte.

Hozzátenném, hogy talán egyik bíránk pontátlaga kissé lefelé húzta a sörök végső pontszámát, mert akadt itt a stílusban világra szóló sör, de az arányok teljesen egyöntetűek voltak. Az Augustinert és a Löwenbräut én is első helyre raktam, ugyan személy szerint 9-9 pontra értékeltem mindkettőt. Véleményem szerint ezek majdnem tökéletes sörök, és utánuk alig maradt le a HB (8 pont), a Szent András (7,5), és a Spaten (7).

A First szinte azonos összeredményt produlkált, mint a Hacker-Pschorr és a Paulaner, de még egy kicsit elmaradt tőlük. A Hop Top egy „súlycsoporttal” lejjebb aratott volna, ide a testessége hiányzott, ezért a pontlevonás. Sajnáltam, hogy a mostani teszten a pilisvörösvári Rotburger és a Fóti Kézműves Sörfőzde festbierjét nem tudtuk kóstolni, érdekes új színt adhattak volna a palettának.

A korábbi helles-kóstolás is rávilágított, hogy a magyar kisüzemek „megtanultak” alsó erjesztésű söröket főzni. A Szent András mellett a Hop Top és a First, de normál pils és láger kategóriában nemrég a Temesvári Magyar Napokon általam bemutatott Reketye Don Lager és a Unity Brewing mikrófőzde szűretlen cseh pilzenije is bebizonyította, hogy van keresnivalójuk a nagyüzemek által uralt szegmensben is. A kérdés megint csak az árérzékenység. Hiszen a boltokban sokszor kétszeres áron kaphatóak meg a hasonló kisüzemi sörök a nagy nemzetközi márkákhoz képest. Az egyéb kiváló import német sörök nagyságrendileg hasonló áron vehetők meg a webshopokban, ilyenkor komoly dilemma, hogy magyar vagy komoly múltú nemzetközi márka kerüljön a kosarunkba. A sörözőkben már kiegyenlítettebb az ár. Csapolt sörök esetében – egy megbízható sörözőben, ahol kellő figyelemmel gondozzák a sört és a csapokat – már inkább érdemes a magyar KKK-söröket előnyben részesíteni a nagyüzemi márkákkal szemben.