A Molineux az olaszok elleni meccsel együtt mindössze ötször lehetett korábban az angol felnőtt válogatott találkozójának otthona, pedig a közös történet több mint 130 éve, 1891-ben, egy Írország elleni 6-1-es győzelemmel kezdődött.
Azóta persze sokat fejlődött a létesítmény, az 1950-es években az első angol stadionok között kapott világítást, és ekkor járt itt először és az idei évig utoljára a Brit-szigeteken kívüli válogatott: 1956-ban Dánia ellen 5-2-re nyert vb-selejtezőn az angol csapat.
Az 1950-es évtized egyébként is a Wolverhampton aranykorszakának számít, a Wanderers mindhárom élvonalbeli bajnoki címe ebből az időszakból való. Az első, 1954-es aranyérem után meghívták a Budapest Honvédot barátságos meccsre – az angolok ekkorra a londoni 6-3-as és a budapesti 7-1-es vereség során már saját bőrükön is megtapasztalhatták a magyar futball erejét.
A Wolves 0-2-es hátrányból 3-2-re legyőzte Puskásékat – akiknek az az évi világbajnoki döntő után már egyébként is elegük lehetett ebből a forgatókönyvből –, Stan Collins menedzser pedig a világ bajnokának kiáltotta ki együttesét.
Ez a kijelentés közvetlen előzménye volt a Bajnokok Ligája elődje, a Bajnokcsapatok Európa-kupája elindításának, de ott a Wolverhamptonnak már nem sok babér termett. 1972-ben, az első UEFA-kupa fináléjába viszont eljutott a csapat, az elődöntőben a Ferencvárost búcsúztatva, míg a Honvéd a legutóbbi igazán nagyszabású felújítás után, 1993-ban újabb barátságos meccsre tért vissza a Molineux-ba.
Angol–magyar
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!