Büszkén fogadja a nagy múltú stadion a válogatottat

Az esti Nemzetek Ligája-meccs helyszínének epizódjai Honvéd-verő világbajnoktól a Premier League-állandóságot jelentő védőig és Bolla Bendegúzig.

Fotó: Koczó Dávid

Ha Anglia nagyvárosait kellene felsorolni, Wolverhampton valószínűleg nem az elsők között jutna eszünkbe. Kisvárosnak azért óvatosan nevezzük, a Birminghamhez közeli településen többen laknak, mint Debrecenben.

A stadionja, a Molineux, amely az elmúlt években stabil Premier League-középcsapatnak számító Wolverhampton Wanderers otthona, 32 ezer férőhelyes, a válogatott mégis 1956-ban lépett fel legutóbb itt az idei Nemzetek Ligája-meccsek előtt. Nem véletlen, hogy a ­helyiek áprilisban órák alatt elkapkodták a jegyeket – a szombati, Olaszország elleni mérkőzésre nem volt meg ugyanez a lehetőségük, mivel akkor csak néhány ezer gyerek szurkolhatott a helyszínen a tavalyi Európa-bajnokság döntőjén történt szurkolói rendbontások miatt.

A Molineux az olaszok elleni meccsel együtt mindössze ötször lehetett korábban az angol felnőtt válogatott találkozójának otthona, pedig a közös történet több mint 130 éve, 1891-ben, egy Írország elleni 6-1-es győzelemmel kezdődött.

Azóta persze sokat fejlődött a létesítmény, az 1950-es években az első angol stadionok között kapott világítást, és ekkor járt itt először és az idei évig utoljára a Brit-szigeteken kívüli válogatott: 1956-ban Dánia ellen 5-2-re nyert vb-selejtezőn az angol csapat.

A magyar játékosok hétfőn körbejárták a stadiont (Fotó: Nemzeti Sport/Árvai Károly)

Az 1950-es évtized egyébként is a Wolverhampton aranykorszakának számít, a Wanderers mindhárom élvonalbeli bajnoki címe ebből az időszakból való. Az első, 1954-es aranyérem után meghívták a Budapest Honvédot barátságos meccsre – az angolok ekkorra a londoni 6-3-as és a budapesti 7-1-es vereség során már saját bőrükön is megtapasztalhatták a magyar futball erejét.

A Wolves 0-2-es hátrányból 3-2-re legyőzte Puskásékat – akiknek az az évi világbajnoki döntő után már egyébként is elegük lehetett ebből a forgatókönyvből –, Stan Collins menedzser pedig a világ bajnokának kiáltotta ki együttesét.

Ez a kijelentés közvetlen előzménye volt a Bajnokok Ligája elődje, a Bajnokcsapatok Európa-kupája elindításának, de ott a Wolverhamptonnak már nem sok babér termett. 1972-ben, az első UEFA-kupa fináléjába viszont eljutott a csapat, az elődöntőben a Ferencvárost búcsúztatva, míg a Honvéd a legutóbbi igazán nagyszabású felújítás után, 1993-ban újabb barátságos meccsre tért vissza a Molineux-ba.

A magyar válogatott viszont először játszik itt, a helyiek pedig büszkén készülnek a mérkőzésre. A Wolverhampton szurkolói boltját szinte teljesen átalakították: az angol nemzeti csapat ereklyéi díszítik a kirakatot, amelyben megtalálható a magyarok elleni Nemzetek Ligája-meccs hivatalos sálja is.

Fotó: Koczó Dávid

Egy játékos viszont nagyon jól ismerheti majd a környezetet: Conor Coady, az angolok belső védője 2015 óta a Wandererst erősíti. A huszonkilenc éves játékos immár a Wolves csapatkapitánya, és egyike volt annak a négy mezőnyjátékosnak, akik a Premier League legutóbbi idényében mind a 38 fordulóban pályára léptek.

Coady Szoboszlai mögött a budapesti meccsen (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

Coady a válogatottban kilenc alkalommal szerepelt, legutóbb éppen a Magyarországon 1-0-ra elveszített mérkőzésen. Nem ő lehet azonban az egyetlen Wolverhampton-játékos a pályán: tavaly nyáron Bolla Bendegúzt is leigazolta az angol csapat, igaz a magyar védő hivatalos meccsen még nem szerepelt a Wanderers mezében, hiszen az legutóbbi idényt kölcsönben a svájci Grasshoppersnél töltötte.

Bolla a nyári három NL-meccs közül az olaszok ellen kapott néhány játékpercet Marco Rossitól, és szintén kései csereként állt be tavaly, amikor vb-selejtezőn szerzett pontot Angliában a magyar válogatott.

Borítókép: már az eredményjelzőn is a válogatott címere díszeleg a Molineux-ban (Fotó: Koczó Dávid)