Halász Bence a mai napig nem tudja, mi történt a döntőben

Halász Bence kiváló idényt tudhat maga mögött. A huszonhét éves kalapácsvető az év két legfontosabb versenyén, azaz a római Európa-bajnokságon, majd a párizsi olimpián is ezüstérmet szerzett. Halász Bence az elmúlt években így már összesen hatszor állhatott dobogóra felnőtt világversenyen, s bár a mostani hetek még a pihenésről szólnak, hamarosan újra elszántan veti magát a munkába a tokiói világbajnokságot szem előtt tartva, az aranyérem reményében.

Halász Bence idén az olimpián és az Eb-n is ezüstérmes lett Fotó: Vas Népe/Unger Tamás

– A versenyidény végeztével októberben elérkezett a pihenés ideje?
– Igen, néhány hete nincs szervezett edzésünk, ez az időszak valóban a pihenésé – felelte lapunk kérdésére Halász Bence. – Önszorgalomból már azért járok sportolgatni, de a tervezett felkészülés majd csak két hét múlva kezdődik, előalapozás jellegű munkával. Aztán innentől számolva három-négy hét múlva vágunk bele az alapozásba.

Halász Bence a dobókörben, de egyelőre kalapács nélkül (Fotó: Vas Népe/Unger Tamás)

– A mostani sportolgatása mit takar?
– Kimegyek a pályára, core izomerősítést végzek, TRX-ezem, de kalapácsot még nem vettem a kezembe a pihenő megkezdése óta.

– Ez a kalapácsmentesség kötelező ebben az időszakban?
– Teljesen szabadon választott mindenkinek, hogy mit csinál és mit nem, ilyenkor semmi sem kötelező. Ugyanakkor muszáj kipihenni a mögöttünk hagyott hosszú szezont, és nincs is értelme nagyon korán belevágni, hiszen a következő év is hosszúnak tűnik, különösen azt figyelembe véve, hogy csak szeptemberben rendezik a világbajnokságot.

Stabilitást jelentett a változás

– A párizsi olimpia után beszélt egy idén bevezetett technikai újításról. Ez mennyire jelentett alapvető változást a mozgásban?
– Nem volt annyira nagy változás, picit az induláson változtattunk. Ha a kezdést nézzük, jobbra arrébb léptem tizenöt-húsz centimétert a dobókörben, innen kezdtem a mozdulatsort. Ami jó volt, hogy ennek igazából azonnal látható az eredménye. Nem méterben, hanem stabilitásban: az olimpiai döntőben mind a hat kísérletem érvényes volt, míg nyár elején, az Európa-bajnokságon még voltak érvénytelen kísérletek. Ez az előrelépés volt a változtatás lényege.

– A háttérben ott volt a tavalyi budapesti világbajnokság is, amikor a lengyelek stábja videós elemzés segítségével figyelte, hogy melyik dobását lenne érdemes megóvni. Aztán az idei Európa-bajnokságon is akadt egy furcsa epizód: hogyan élte meg az elvett, majd később visszaadott dobást?
– A mai napig nem tudom, hogy ott mi történt pontosan. Elvileg a rendszerben folyamatosan szerepelt az eredmény, ez alapján nem is volt kérdéses, hogy szabályos volt a dobás. Hogy mégis mi zajlott a háttérben, arra sosem kaptam választ.

Halász Bence a párizsi olimpia döntőjében ezüstérmet szerzett (Fotó: Csudai Sándor)

– Végül nem lett jelentősége, Rómában ezüstérmet szerzett, ahogy aztán a párizsi olimpián is. Az idény lezárulta után visszatekintve milyen érzésekkel töltik el ezek az eredmények?
– Százszázalékosan elégedett vagyok a teljesítményemmel, de megelégedve nem vagyok. Nyilván én is szeretnék ezeknél is fényesebb érmeket elérni, ezen dolgozom. Azt az egyet megígérhetem mindenkinek, hogy ezután is olyan alázatosan fogom végezni a felkészülést, ahogy eddig tettem, és remélem, hogy ez továbbra is kifizetődik majd.

Halász Bence következő állomásai: Tokió és Budapest

– Említette már, hogy változtatott a versenynaptáron a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (WA), az eddig szokásos augusztusi időpont helyett jövőre szeptemberben lesz a világbajnokság. Hogyan fogadta a döntést?
– Hidegen hagyott. Tavaly augusztus 20-án volt a budapesti világbajnokság döntője, jól szerepeltem, ugyanúgy, ahogy az idei Eb-n is, amelyet viszont nagyon korán, júniusban rendeztek. A 2019-es, dohai világbajnokság még később volt, októberben, onnan is harmadik hellyel tudtam hazatérni. Az egész alkalmazkodás kérdése, szerintem ebből nem kell nagy ügyet csinálni. Mi nem is csinálunk, akár még jól is jöhet, nekünk jól szokott működni a hosszú felkészülés.

– A 2025-ös világbajnokság helyszíne, Tokió kelt önben rossz érzéseket a 2021-es olimpia miatt, vagy ezzel már végleg leszámolt az idei ötkarikás szereplésnek köszönhetően?
– Nyilván szeretnék egyszer végre jól szerepelni Tokióban is. Tegyük hozzá: azon az olimpián nem nagyon kell mit magyarázni, a játékok előtt fél évvel elég komoly műtétet hajtottak végre a térdemen. Három hónapom maradt felkészülni, s még az olimpia idején is az volt a helyzet, hogy egyik nap fájt a térdem, a másikon nem, nem lehetett előre megmondani, mi lesz vele másnap. Az akkori edzéseredményeim alapján képes lehettem volna a döntőbe jutásra, még egy ottani jó szereplésre is, megpróbáltam, de a selejtező napja nem jött össze, ha nem is sokkal, de lemaradtam a döntőről. Mindezt én már lezártam magamban, az akkori történesektől függetlenül szeretnék jól szerepelni a tokiói világbajnokságon.

Jövőre a tokiói világbajnokság a fő cél (Fotó: Vas Népe/Unger Tamás)

– Van kedvenc versenyhelyszíne?
– Minden helyszín, minden dobókör más és más. Ha valamit ki kellene emelnem: Lengyelországba nagyon szeretek eljárni versenyezni, nagyon jó emlékek, eredmények kötnek oda. Úgyhogy Lengyelországot tudnám választani, természetesen a budapesti világbajnoki dobókör mellett.

– A budapesti világbajnokságra épített stadion hamarosan újra fontos nemzetközi verseny, a 2026-os világdöntő helyszíne lesz. Ez az esemény már ott jár a fejében?
– Lépcsőfokonként szeretnénk haladni, a következő fontos helyszín Tokió, egyelőre arra kerül a fókusz. De természetesen ott van a fejemben a budapesti világdöntő is, ami ráadásul abból a szempontból is kifejezetten érdekes, mert egy új versenysorozat kezdete lesz, az első ilyen esemény. Nagyon várom már, hogy eljöjjön az ideje, hiszen a hazai közönség utánozhatatlan volt.

A kalapácsvetés különlegességei

– Amikor eldobja a kalapácsot, milyen pontosan tudja megmondani, hogy hol fog leesni?
– Szerintem fél méter pontossággal. Szoktunk is ilyen gyakorlatot végezni edzésen, ha már volt néhány nagy dobás, de még van hátra a dobásszámból, hogy az edzőm azt kéri: dobjak folyamatosan hetvenöt métereket, de jó technikával. Ezzel be tudom lőni, hogy mit kell csinálni ahhoz, hogy hetvenöt méterre szálljon a kalapács, a jó napokon ezt meg tudom csinálni.

– Mennyi idő alatt alakul ki ez az érzék?
– Nyilván ez mindenkinél más, meg a példánál maradva eleve el kell jutni arra a szintre, hogy a hetvenöt métert valaki nyáron, jó formában stabilan tudja dobni. Nekem szerintem nyolc-tíz év lehetett, amíg eljutottam idáig.

– Minek a hatására kezdte el a kalapácsvetést?
– Édesapám vitt el először atlétikaedzésre Kiskunhalason, de eleinte a diszkoszvetéssel és a súlylökéssel kezdtem el foglalkozni. Kis idő eltelt, mire a kalapács a kezembe került, aztán két év atletizálás után vált az a legkomolyabbá, amikor elkerültem Szombathelyre, hiszen az itteni egyesületben ez a fő versenyszám. Onnantól már nem volt változás: bár foglalkoztam a többivel is, de folyamatosan a kalapács maradt az előtérben.

– Volt, ami meglepte a kalapácsvetésben, ami nem olyan volt, mint amire számított?
– Manapság is sokan kérdezik tőlem, hogyhogy nem szédülünk el a nagy forgásban. Laikusként jogos a kérdés, de egyszerű a válasz: mindenki hozzászokik ahhoz, amit sokszor csinál. Ahogy már nem fél az sem, aki régóta a magasban hegeszt, mostanra már nekem is szinte az a természetes mozgás, hogy folyamatosan pörgök a saját tengelyem körül.

– Elképzelte, hogy rajongani fognak önért a szurkolók?
– Erre sosem gondoltam, nem is vágytam rá. Ha valaki nézi az interneten a felületeimet, az láthatja, hogy nem vagyok túl aktív a közösségi médiában, szeretem a háttérben végezni a saját dolgomat, aztán a világversenyen való szerepléssel megörvendeztetni az embereket. Ha mégis jönnek a sportpályán vagy azon kívülről az elismerő szavak, annak természetesen nagyon örülök, hiszen ezek is sok energiát tudnak adni az előttem álló útra.

Halász Bence: Célom, hogy kerüljön majd aranyérem a gyűjteménybe

– Az olimpiai szereplése eredményezett egy igen jelentős, sportpályán kívülről érkezett elismerést: szeptem­berben megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét.
– Hallottam róla, hogy a korábbi olimpiák után az érmes versenyzők kaptak állami kitüntetést, de így is nagy meglepetés volt számomra ez a hatalmas elismerés. Nagyon jó érzéssel töltött el, hogy az ország legfelső szint­jein is így megbecsülnek minket.

– Van egy egészen más jellegű ereklye is, amelyhez a kalapácsvetésnek köszönhetően jutott hozzá. Thomas Müller hamar reagált, amikor a két évvel ezelőtti, müncheni Európa-bajnokságon megszerzett ezüstérme után nagy drapériával kérte el a mezét?
– Mire a döntő után visszaértem a hotelbe, rengeteg gratuláló üzenet fogadott, és ezek között már ott volt az övé is. A nemzetközi médiában elég nagyot ment az a kép, úgyhogy gyorsan eljuthatott Müllerhez is a hír. A mez, amit elküldött, Bayern ­München-es keretbe került, és a lakásom falán lóg, szinte a szobám előtt, úgyhogy folyamatosan látom.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

M4 Sport (@m4sportofficial) által megosztott bejegyzés

– Az évek alatt összegyűjtött szép éremgyűjteménye is kitüntetett helyen van?
– A számomra legfontosabbak ki vannak rakva szépen a komódra vagy a szekrényre, hogy ezekből is bármikor energiát, erőt, motivációt tudjak meríteni. Motivációból amúgy nincs is hiány, de jó az érmekre nézve újra és újra megállapítani, hogy a kemény munka meghozta a gyümölcsét.

– Anélkül, hogy alá akarnám becsülni az olimpiai ezüst-, a világbajnoki bronzérmek vagy az Eb-ezüstök értékét, van önben hiányérzet, ahogy végignéz a gyűjteményen?
– A hiányérzet szót mindenképpen túlzás lenne használni. Az embernek nem kenyere saját magát dicsérni, de büszkévé tesz, amit eddig elértem, és amilyen munkát belefektettem ezeknek a sikereknek az érdekében. Ezzel együtt továbbra is célom, hogy kerüljön majd aranyérem a gyűjteménybe.

– Ha jövőre Tokióban 81,55 méteres dobással aranyérmet szerez a világbajnokságon…?
– Értem a kérdést. Az edzőm, Németh Zsolt egyéni csúcsa 81,56, szívesen túldobnám, de a bajnokságok mindig a helyezésekre, a címekre mennek, úgyhogy legyen így, máris aláírom!