Egy igazi autokratikus irányítású közösségben ugyanis egyetlen embert nem érhet semmilyen kritika: a nagyfőnököt. A feltűnő gyurcsányi érinthetetlenséggel tehát az ellenzék ráerősít az eddigi feltételezésekre. A választási vereségük után Gyurcsány kinyilatkoztatta, hogy Márki-Zay Péter a hibás a választási vereségért, s terjengősen és zavarosan többek között arról értekezett, miszerint kapitány nem attól lesz valaki, hogy megválasztják, hanem attól, hogy biztonságos úton biztonságos kikötő felé vezeti a hajót. 

Tekervényes és dagályos mondandójának az volt a veleje, hogy Márki-Zay – akinek még a nevét sem mondta ki – nem volt jó kapitány. Ezt a szöveget mindenki úgy nyelte be, mint kacsa a nokedlit, a legkisebb ellenvetés nélkül, holott van vele egy nagy bibi: nem a kelekótya, krónikus fecsegőkórban szenvedő miniszterelnök-jelölt nevezte magát kapitánynak, hanem Gyurcsány Ferenc őt.

Miként lehet, hogy a komplett baloldali fősodor lapít, mint szőr a fűben, s hallgat erről, amikor a DK elnöke éppen akkor hívta kapitánynak, egyértelmű, megkérdőjelezhetetlen vezetőnek november végén, amikor egyre erősebb és hangosabb kételyek merültek föl Márki-Zay hebehurgya, mindent és mindenkit támadó és szapuló viselkedésével kapcsolatban? 

Azt írta közösségi oldalára, végérvényesen lerakva a garast Márki-Zay mellett: „Péter mondatai, nyilvános szereplései képviselnek bennünket. Ehhez alkalmazkodunk mi is. Én is. Ezentúl azt tesszük, úgy és akkor, amikor azt ő, a közös jelölt ezt kéri. Mert ő a kapitány. Mi ehhez tartjuk magunkat.” Ezzel Gyurcsány valójában minden bírálót leintett, azt mondva: kuss legyen!

Január elején még rá is tett erre néhány szívlapáttal a ­2006-os nemzetverető, miután felerősödtek azok a hangok a posztkommunista oldalon, amelyek aggódtak Márki-Zay lakosságszidalmazó megnyilvánulásainak negatív hatásai miatt, mert érezték: ezek az utolsó pillanatok, amikor még esetleg lehet kormányfőjelöltet váltani. A baloldal vezére ezt írta akkor fenyegető éllel, újólag megvédve a hódmezővásárhelyi polgármestert és kussoltatva a tamáskodókat: „Vagy a hat ellenzéki párt győz, vagy a Fidesz. Vagy Márki-Zay Péterrel győzünk, vagy senkivel. Lassan meg kellene érteni.”

És ez még mindig nem minden! Következett január 16-án egy újabb szívmelengető Márki-Zay-drukkeri vallomás: „Félszív most nem elég. […] Kérem, támogassák Márki-Zay Pétert és az egységes ellenzék jelöltjeit, listáját. Vagy-vagy.” Ezzel pedig azt nyomatékosította a nagy ember: aki kibeszél a kórusból, nem áll be a sorba a közös jelölt mögé, az az ellenfél, illetve a számukra ellenség szekerét tolja.

Hát akkor ki az, akinek köszönhető, hogy Márki-Zay úgy lubickolhatott a saját hülye, választóriasztó mondatai tengerében háborítatlanul, mint hal a vízben? Számtalan alkalma lett volna arra, hogy jelezze fenntartásait, és megállítsa a közös kormányfőjelölt flúgos futamát. De nem tette egyszer sem, csak utólag lamentál, és próbálja másra hárítani a teljes felelősséget. 

Sőt a DK-elnök még be is segített a választó elijesztésbe azzal, hogy hisztérikusan azt deklarálta: szerinte pocsék ember az, aki nem küld fegyvereket, katonákat a háborúba és nem hajlandó meghalni Ukrajnáért. Még szerencse, hogy nem írta azt blaszfémikusan: kinek drágább rongy élete, mint Ukrajna becsülete…
Ezzel az újabb, kuszán ömlengő felszólításával a minden felelősség nélküli ember kimerítette a háborús uszítás tényállását, és még azokat a baloldaliakat is elijesztette az ellenzéki jelöltek és lista támogatásától, akikben a szakajtónyi hülyeségük, baklövésük dacára is meglett volna erre a mazochista késztetés.

Miután ezekre az árulkodó szövegeire, katasztrofális politikai döntéseire nem emlékezteti senki a baloldalon, teljesen nyilvánvaló, hogy Gyurcsány a baloldali keresztapa, akit ha valaki bírálni merészel, az illető politikai karrierjének vége. Mivel pedig a globalista médiában sem pedzegetik ezeket a leleplező tényeket, a jelek szerint a sajtójuk is Gyurcsány fennhatósága alatt áll. 

Mindenesetre ahogy istenített idoljuk, Marx megírta A filozófia nyomorúsága című dolgozatát, ők A gyurcsányi baloldali politika nyomorúsága címmel összegezhetnék saját vesszőfutásukat.

A vége ismét az lehetne, ami a sokszorosan bukott miniszterelnök korábbi hírhedt beszédének és ennek a cikknek is: Kell még valamit mondanunk, Ildikó?

Borítókép: Gyurcsány Ferenc, a párt elnöke beszédet mond a Demokratikus Koalíció (DK) XI. kongresszusán és ellenzéki előválasztási kampánynyitó rendezvényén a Kongresszusi Központban 2021. augusztus 29-én (Fotó: MTI/Mohai Balázs)