idezojelek

1956 bátor hősei örökre a szívünk közepében lesznek

Ukrajnával ellentétben nem érkeztek Magyarországra fegyverszállítmányok, nem ömlöttek hozzánk dollármilliárdok, és nem fogott össze a fél világ az érdekünkben.

Cikk kép: undefined
2022. 10. 23. 8:15
Fotó: Fortepan / ETH Zürich

Nem illik egy publicisztikát hosszú idézetekkel megtűzdelni, de a Napi aktuális október 20-i adásában (Hír TV) Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója olyan tisztán és lényeglátóan fogalmazta meg az 1956-os forradalommal és szabadságharccal kapcsolatos nézeteit, hogy kénytelen vagyok megszegni az íratlan szabályt.

Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Gerhardt Máté műsorvezető feltette a kérdést: mikor jön el az ideje annak, hogy indulatok nélkül tudjuk megünnepelni október 23-át, hogy mindenki magáénak érezze az ünnepet és megszűnjön az ilyenkor tapasztalható megosztottság? 

A főigazgató asszony így válaszolt: − Akik személyükben érintettek, azoktól nem várható el, hogy egyfajta távolságból, érzelemmentesen viszonyuljanak az ünnephez. A fiatalabb generáció ezt már meg tudja tenni. 1956 a helyén van, a magyar emberek szíve közepében, hiszen mi akkor nemcsak fellázadtunk a kommunista rendszer ellen, hanem egy szabadságharcot, egy háborút kezdtünk a világ legnagyobb szárazföldi hadseregével rendelkező Szovjetunió ellen. Tankokkal, nagy hadsereggel jöttek ellenünk, és legyőztek minket, de megértették belőle azt, hogy nem engedhetnek meg maguknak mindent velünk szemben. Ezt ma is mindenkinek tudomásul kell vennie − a magyar emberek számára a szabadság és a szuverenitás becsületbeli ügy. Azzal magunknak tartozunk, nem a külvilágnak.

A műsorvezető megjegyezte, hogy az emberek szinte puszta kézzel mentek a tankoknak, majd Márai Sándort idézte:  Ilyen nagy dolog a szabadság? Ezután feltette a kérdést: miért harcoltak az elődeink ilyen vakmerően, ha tudták, hogy sok esélyük nem lehet? 

Schmidt Mária válasza: − Mert becsületbeli ügy volt, mert magyar ember nem tud hosszú ideig szolgaságban élni. A mi természetünkkel, a mi habitusunkkal ez nem összeegyeztethető. Vannak nemzetek, amelyeknek a tűréshatára nagyobb, mint a mienk. Mi, ha robbanunk, akkor azt mondjuk, mindegy, hogy milyen erős az ellenség, nem tűrjük tovább az elnyomást. Azt hiszem, ez az a magatartás, ami minket egy különleges néppé kovácsol össze. 1956 egy ilyen pont, mint ahogy ilyen volt 1848−49 is.

A főigazgató asszony tömören, lélekemelő szavakkal fogalmazta meg a szabadsághoz fűződő viszonyunk lényegét. Ezzel kapcsolatban eszünkbe juthat, hogy akadnak, akik előszeretettel vonnak párhuzamot 1956 és a jelenlegi ukrajnai háború között. Eszünkbe juthat Zelenszkij ukrán elnök egyik − áprilisban elhangzott – kijelentése, miszerint a világon a legbátrabb nép az ukrán. Nem méricskélve a bátorság mértékét, azért emlékeztetnék néhány apróságra.

1956. november negyedikén Konyev marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka parancsára Grebennyik gárdavezérőrnagy öt szovjet hadosztállyal megtámadta Budapestet.

A hős „pesti srácok” kezdetleges puskákkal, benzines palackokkal, barikádokkal, jó esetben géppisztolyokkal próbálták feltartóztatni az orosz tankokat. Közben a néhány napja működő Szabad Kossuth Rádió hármas segélykiáltást küldött az éterbe a nyugati hatalmakhoz: „Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!” A dunapentelei Szabadság Rádió utolsó segélykérő üzenete pedig így hangzott: „Ma reggel 2.30-kor az orosz csapatok általános támadást indítottak a magyar nép ellen. Kérjük az Egyesült Nemzeteket: Segítsetek! Ejtőernyősöket kérünk! A világ lelkiismeretes és tisztességes népeihez fellebbezünk. Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!”

Nos, sem Nyugat-Európa, sem az Amerikai Egyesült Államok, sem az ENSZ nem sietett a segítségünkre. Tétlenül nézték a magyar szabadságharc vérbefojtását. Nem érkeztek Magyarországra fegyverszállítmányok, nem ömlöttek hozzánk dollármilliárdok, és nem fogott össze a fél világ az érdekünkben. Pedig a Nyugat már akkor is a szabadság, az emberi jogok, a demokrácia élharcosa volt. Legalábbis az elvek szintjén.

A bátorság dicséretes tulajdonság. Ma ehhez nagy segítséget nyújt a csúcstechnika, ami például a Corvin közi harcosoknak nem állt rendelkezésére. 

Részlet Pongrátz Gergely, az emigrációba kényszerült főparancsnok Corvin köz − 1956 című könyvéből (Chicago, 1982), a november 10-én lezajlott eseményekről:

„A Corvin köziek a Práter utca egyik pincéjében húzódtak meg, várva a tűz végét. Mindenkinél két géppisztoly volt és 10-15 tár. Kézigránátokkal is jól fel voltak szerelve. […] Az oroszok páncélosokkal, páncélautókkal és gyalogsággal támadtak, de úgy látszik, nem számítottak ellenállásra, mert a gyalogság a járművekkel együtt jött. A szabadságharcosok a romok tetején várták őket és egy jó órás kemény harc után a Corvin köz elesett. A bajtársak közül talán hatan maradtak életben. Parancsnokuk is elesett. Olyan sok volt az orosz halott, hogy a hullák a Corvin környékét szőnyegként terítették be. Amíg a felkelők a pincében voltak, mind azt ismételték, hogy: »Meghalunk, de előbb megfizetünk érte.« A Corvin elesett, ők sajnos meghaltak, de az oroszok valóban nagy árat fizettek.”

1956 bátor hőseit soha nem feledjük. Igen, örökre a szívünk közepében lesznek.

A szerző író, újságíró

Borítókép: 1956, Corvin köz (Fotó: Fortepan/ETH Zürich)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

Biztató összefogás Erdélyben

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

Embert ügyvédjéről, Magyar Pétert Bárándy Péterről...

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Szoboszlai Dominik: újra itt a farsang!

Szőcs László avatarja
Szőcs László

Negyven évünk Soros Györggyel

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.