John Boltonnal kezdjük. Hogy fogalmuk sincs, kicsoda ő? Jaj, dehogy nincs!
Ez az alak hosszú-hosszú ideje fontos pozíciókat töltött be különböző republikánus kormányok alatt az Egyesült Államokban, George W. Bush idején még ENSZ-nagykövet is volt, aztán Donald Trump nemzetbiztonsági főtanácsadója lett belőle, de Trump végül elhajtotta, amúgy az amerikai fegyverlobbi egyik szócsöve és kijáróembere – legyen ennyi elég róla. S bár most az égvilágon semmiféle pozíciója sincs, azért nem akárkiről van szó. És nem akármilyen gazemberről!
Nos, Bolton a napokban egy egészen elképesztő cikket jelentetett meg, amelyben a következő állításokat fogalmazta meg:
„Putyint és a teljes orosz rezsimet meg kell buktatni.”
„Putyint és rezsimjét a harmadik világban alkalmazott módszereinkkel kell megbuktatni.” „Oroszországnak a Nyugatot kell szolgálnia, a Nyugat érdekeit kell szolgálnia.”
„Oroszországnak NATO-tagnak kell lennie.”
„Törekvéseinket nehéz lesz leplezni, de nem kell hangosan beszélnünk ezekről. És semmi okunk félénknek lenni.” (A forrás ITT található)
Döbbenetes szavak, döbbenetes gondolatok. S persze könnyű megoldás mindezt elhessegetni annyival, hogy „na, de ki az a John Bolton?!” – a liberális–neomarxista világsajtó ezt is fogja tenni valószínűleg, már persze abban az esetben, ha nem tudja az egészet elhallgatni –, de ez bizony csak látszatmegoldás, struccpolitika.
Ugyanis az egyik legnagyobb probléma éppen az, hogy jelen pillanatban fogalmunk sincs, ki irányítja valójában az Egyesült Államokat. Csak azt tudjuk biztosan, hogy ki nem: a leépült, demens, magatehetetlen és végképp elhülyült Joe Biden biztosan nem.
Az ő képességei ma már a vizelet visszatartásra korlátozódnak, ha egyáltalán. De legalább az biztos, hogy még alelnök korában „bevásárolta magát” Ukrajnába, a moral insanity és teljesen képességtelen drogos fia volt a helytartója, s ahogy ezt a másik cégéres gazember, Soros György a saját szájával el is mondja, elég sokat kockáztatott ezzel az egész ukrán bulival kapcsolatban. (Akit érdekel, tekintse meg ITT a vonatkozó bejátszásokat)
A lényeg: az Egyesült Államok elnökének ma gyakorlatilag semmi köze az Egyesült Államok politikájához és „politikacsinálásához”, ugyanis az Egyesült Államok elnöke ma sem a súgógépen elé rakott szöveget, sem a kezébe nyomott kis súgócédulákat nem képes felolvasni, nem tud menni, nem tudja felvenni a zakóját, többnyire fogalma sincs arról, hogy hol van, többnyire szunyókál vagy szellent, ha egyiket sem, akkor kislányok haját simogatja és szagolgatja.
Az Egyesült Államok alelnöke pedig elmegy a demilitarizált övezetbe a két Korea határán, és ott közli, hogy Észak-Koreát megbízható és fontos szövetségesnek tartja… Továbbá az Egyesült Államok képviselőházának elnöke, Nancy Pelosi Tajvanra is elutazik a saját elnökének kifejezett kérése ellenére, majd azt nyilatkozza a miértet firtató kérdésre válaszként, miszerint „imádom, hogy a kínaiak engem utálnak a legjobban”. (Ezért tényleg érdemes egy újabb armageddont kockáztatni…)
Botrányos nagykövetségi videó 
