1921 nyarán, amikor a Horthy-hadsereg elvonult a térségből, Prónayék egész egyszerűen megtagadták Sopron és környéke átadását. Sőt visszaverték az ellenük küldött osztrák csendőröket.
Ez a másfél hónapig tartó elszánt felkelés kényszerítette ki az 1921 decemberére kiírt háromnapos népszavazást, amelyen a voksolók – kilencvenszázalékos részvétellel – a maradásra szavaztak. Sopron és a környező nyolc falu (Fertőrákos, Ágfalva, Sopronbánfalva, Harka, Balf, Fertőboz, Kópháza és Nagycenk) lakossága Magyarország fennhatóságát választotta Ausztriáéval szemben.
Szebb nem is lehetett volna az az advent.
Óh, ha akadtak volna másutt is ilyen szent „rongyosok” a megalázott hazában!
Vagy ha a dölyfös győztesek csak rábólintanak gróf Apponyi Albert kérésére: népszavazás döntsön arról, hol húzódjon az országhatár…
Vagy ha az elmebeteg Károlyi gróf nem ereszti szélnek a háborúból hazatért katonákat, és nem szabadítja ránk Gyurcsányék elődeit, Kun Béláékat…
Ha már akkor akad egy, a nyegle Nyugatnak nemet mondani merő, sarkára álló magyar államférfi…
A Rongyos Gárda cselekedeteit az átkosban agyonhallgatták, vagy ha mégis szóba került, besározták. Vezetőik neve mögé mindig hozzátették: „Horthy fehérterroristái”. Azt sosem említették, hogy ők voltak a tanácskommün rémtetteire válaszoló magyarok. Fehérterroristák? Dehogy! Radikális hazafiak, akik a százakat fölakasztó, vérgőzös Szamuely Tibor Lenin-fiúinak elszámoltatását nem hagyták másra.
A hetvenegy éves Prónay Pál és megmaradt „rongyosai” 1945 telén a budai Várból kitörő honvédek között is ott voltak. Ott estek el valahol a Széna téren.
Tőlük tudhatjuk: csak magunkra számíthatunk. Gyáva népnek nincs hazája.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!