A történelmi Magyarország nyugati szélét, a mai Burgenlandot ugyanúgy elvette tőlünk a trianoni gyalázat, ahogyan Kolozsvárt, Kassát vagy éppen Pozsonyt. A világháborúban szintén vesztes Ausztria etnikai érvekkel igyekezett alátámasztani követelését, de a békekonferencia tagjainak az anschlusstól való félelme is nekik kedvezett – ez igencsak valós aggálynak tűnt, hiszen a kisállammá lefokozott ország szemmel látható életképtelensége arra ösztönözte lakóit, hogy előbb-utóbb a nagynémet egységben reméljék gondjaik orvoslását. A hangulat csillapítása érdekében az antant az ő javukra döntött: a saint-germaini, majd a trianoni békediktátumban – akkor még Sopronnal együtt – Ausztriának ítélte Burgenlandot.

Ütőképes magyar hadsereg ekkor már – vagy még – nem volt. (A köztársasági elnökké lett, mindenre alkalmatlan vörös gróf, Károlyi Mihály a háború végén valósággal kicsavarta a fegyvert a frontról hazatérő bakák kezéből. Hadügyminisztere, a züllött Linder Béla az Országház lépcsőjén üvöltötte: soha többé nem akar katonát látni! A hazaáruló duett meg sem kísérelte megvédeni a Szent István-i határokat. Tette ezt éppen akkor, amikor a történelmi Magyarország csonkolására készült a győztes antant. Az írott szó akkor már semmit sem ért. Hiába „garantálta” az antant a fegyverszüneti vonalak sérthetetlenségét, a román és a csehszlovák csapatok fütyültek rá, nyomultak Magyarország belseje felé. 1919-et írtuk. Károlyi került minden konfliktust. Sőt, az Erdélybe benyomuló románoknak még készségesen vagonokat is biztosított.) Szerencsénkre a trianoni diktátum aláírásának idején a nyugati terület – szemben több megszállt országrésszel – Horthy Miklós frissiben összeállt Nemzeti Hadseregének ellenőrzése alatt állt. Így aztán elodázhattuk a kiürítést, ami lehetőséget biztosított a háború végén szerveződött Rongyos Gárda akciójához.

És ez tette lehetővé a soproni csodát. 

A Prónay Pál és Héjjas Iván vezetésével létrejött Rongyos Gárdát elkeseredett, kemény emberek alkották – háborúból, fogságból hazatért katonák, elszánt civilek, parasztemberek, diákok százai, ezrei álltak össze megvédeni az ősi hazát.