Ugyan ki vitatkozna azzal a céllal, hogy a város levegője legyen jobb? Pláne egy olyan városé, amelyben „klímavészhelyzet” van – mint tudjuk a médiakerékpározás bajnokától. Vagy legalábbis akkor volt „klímavészhelyzet”, amikor pajzsra emelte őt Budapest népe, és kifizetődő volt nagyon ökobarátnak látszani.
A Fővárosi Közgyűlés akkoriban el is fogadta Budapest fenntartható energia- és klímaakciótervét, amely célul tűzte ki, hogy 2030-ig legalább negyven százalékkal csökkenjen az üvegházhatású gázok kibocsátása.
A klímavészhelyzet (jelentsen ez bármit) drámai bejelentése után voltunk néhányan, akik tetteket reméltünk: koherens várospolitikai koncepcióba ágyazott, valódi szakértők által készített, hatástanulmányokkal alátámasztott, szakmai konszenzuson alapuló intézkedések sorozatát. Ehhez képest a valóság az, hogy várospolitikai horizontjuk csak a főutak áteresztőképességének alternatíva nélküli csökkentéséig terjed.