„A közszereplőknek azonban kutya kötelességük minden egyes esetben mérlegelni, hogy milyen példával szolgálnak.” A főpolgármester minap közzétett posztjának ezen részletével minden jó érzésű ember egyetérthet. Mégis – ha nem is álmatlan éjszakákat okozva, de – elgondolkodtam azon, hogy Budapest első embere milyen példával is jár elöl. Gondolkodtam, mivel egy újságíró szokott ilyet tenni. Sőt, ne adj’ isten, filozofál, vagyis elmélkedik, töpreng.
Az ember tragédiájának V. színében, Athénban Miltiadész hadvezér – aki a határon csatázva próbálja megvédeni hazáját – ellen elkezdenek felszólalni a demagógok. A Wikipédia szerint a demagógia a kommunikáció olyan iránya, amely az érzelmekre és az előítéletekre próbál hatni. Illyés Gyula már az 1930-as években megfogalmazta, hogy „a demagógia a féligazságok egész igazságokként való feltüntetését jelenti; nálunk elsősorban a nép félrevezetését. Olyan könnyű a népet félrevezetni? Annyira kell tartani a nép szellemi kiskorúságától, hogy minden igazságot, sőt tényt csak alapos megrágás után adhatunk a szájába? Oly buta, hogy nemcsak az árnyalatok közt nem, de kiáltó fehér és fekete között sem tud különbséget tenni?”
Ezek a gondolatok Karácsony Gergely főpolgármester brüsszeli kiruccanása kapcsán vetődtek fel bennem. Nyilvános, hogy csaknem két napot vonatozott, legalább négy éjszakát töltött a nem éppen olcsó szállodáiról híres Brüsszelben pár héttel ezelőtt, hogy egy rövid beszédet elmondhasson azok társaságában, akik – saját bevallásuk szerint is – valótlanságokat terjesztenek Magyarországról, ráadásul mindez több mint egymillió forintjába került a fővárosnak. Ugyanis a Budapestre háruló költség több mint egymillió forint (2810 euró) volt – derült ki a Cities for the rule of law (Városok a jogállamiságért) elnevezésű konferenciával kapcsolatban kikért közérdekű adatigénylésünkre adott válaszból, amelyet a Városháza küldött meg lapunknak az esemény után egy héttel.
