A folyamatos támadásaik hatására kezd megerősödni bennünk az a meggyőződés, hogy nagy baj volna, ha megdicsérnének minket az amerikai baloldal prominensei. Ebből viszont logikusan következik, hogy ha szidnak bennünket, akkor valamit nagyon jól csinálunk.
Mindezt annak apropóján érdemes rögzíteni, hogy az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi nyíltan szélsőséges, háborúhajszoló vezetése nem hívta meg hazánkat arra az úgynevezett demokrácia-csúcstalálkozóra, amelyre mintegy 120 ország képviselőit várják. A másik grandiózus elmarasztalásunk semmivel nem marad le az iménti fenyítő fejleménytől. Az USA külügyminisztériuma ugyanis a 2022-es emberi jogi jelentésében erős bírálatot fogalmazott meg Magyarországgal kapcsolatban a korrupciós helyzetről, a sajtószabadság állapotáról és az igazságszolgáltatás függetlenségének általuk vélelmezett hiányosságairól. Ha pedig valakinek hosszabb az emlékezete, azt is felidézheti, hogy volt már nemrég egy hasonló lista, ahol az egyik Soros György finanszírozta álszakmai szervezet, a Transparency International is olyan hátra sorolt bennünket, hogy már csak az hiányzott volna, hogy a kannibalizmus egyik emblematikus központját, a Fidzsi-szigeteket se előzzük meg.
Summa summarum: sorozatvetővel szórják ránk a brutálisan rágalmazó álobjektív kritikákat. Úgy tűnik, nekünk már nincs is szükségünk ellenségekre, hisz ott vannak a NATO- és európai uniós szövetségeseink, barátaink.
Mégis azt tanácsoljuk az amerikai baloldali adminisztrációnak és kapcsolt NGO-, valamint médiahadtesteinek, hogy saját jól felfogott érdekükben kezdjenek el dicsérni bennünket. Okos ember tud váltani, ha nem jön be a stratégia. Márpedig befuccsolt a Magyarország-szidalmazási projekt. Hazánk nemzetközi reputációja köszöni szépen, jól van, számos barátunk, sőt követőnk van a nagyvilágban elkötelezett gyermekvédelmi, illegális migrációt ellenző, békepárti politikánkkal. Tehát minden jel szerint nem elég hatékony a Magyarország-eláztatási program. Hogy aztán a hazai, rohamléptekben szélsőbalosodó ellenzék tehet-e főként erről vagy az amerikai, Joe Biden elnök nevével fémjelzett infanto-szenilis vonal, amely kőkeményen kirostál minden tehetségesebb embert a vezetésnek még a tájékáról is, nem a mi tisztünk kideríteni, de tény: Magyarország-ellenes akcióik sürgős revideálásra szorulnak.
Úgyhogy tisztelettel javasoljuk: mostantól dicsérjék a magyarokat minden fórumon. Higgyék el, mára annyira devalválódott az amerikai Demokrata Párt hitelessége, hogy ezzel tudnának legtöbbet ártani nekünk. Ha kis szerencséjük van, úgy járhatnánk, mint Rejtő Jenő regényében Fülig Jimmy, akire azért kezdenek bizalmatlanul nézni a kikötőben, mert Piszkos Fred bicskanyitogató mértéktelenséggel agyba-főbe dicséri.
Mindenesetre a Foreign Policynek nyilatkozó amerikai hivatalnok volt olyan óvatos, hogy névtelenséget kért. Az anonimitás homályába burkolózó személy arról osztotta meg az információkat, vajh miért maradt le Törökország és Magyarország annak a március végi demokrácia szupercsúcsnak a meghívotti listájáról, amelynek olyan magasztos céljai vannak, hogy világszerte megerősítse a demokráciákat és megfékezze az autokráciák térnyerését. Ez a bizonyos magas rangú tisztviselő azt mondta: az Egyesült Államoknak nem érdeke, hogy az eseményt egy másik ország demokráciájáról szóló mindenre kiterjedő ítéletnek tekintsék. Szerinte nem ez a szándék. Ugyanakkor hozzátette: Törökországot és Magyarországot illetően „elkötelezettek vagyunk amellett, hogy tovább erősítsük kapcsolatainkat mindkét országgal. Mindkettő fontos NATO-szövetséges és számos közös érdekű kérdésben dolgozunk együtt.”
