Amikor megjelennek az új, európai uniós kimutatások arról, hogy gazdasági fejlettségben hol is tartunk, ismét fellángolnak a viták arról: mikor érjük be a Nyugatot? Momentán napok óta másról sem olvasni, mint hogy a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) a 2021-es 75 százalékról az uniós átlag 77 százalékára emelkedett tavaly. Vagyis ezzel Magyarország egy újabb lépést tett a legfejlettebb tagországok felé, derül ki az Eurostat legfrissebb adataiból. Közben nem pusztán mi fejlődtünk és gyarapodtunk, hanem Románia is elmondhatja magáról ugyanezt. Tudniillik az Európai Unió statisztikai hivatalának összefoglalója szerint keleti szomszédunkkal azonos fejlettségi szinten állunk.
Vagyis tettünk egy kis lépést Ausztria felé – a Magyar Nemzeti Bank koordináta-rendszerében régóta az osztrák nívó elérése a cél –, de közben a románok beértek minket. Korábban kormányzati célkitűzés is volt „sógorék” fejlettségének meghonosítása, egyelőre azonban az EU-átlag a cél. Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter 2030-at jelölte meg, hogy akkorra elérhetjük az unió átlagát, de csak ha minden évben a kontinensnél 3,5 százalékkal nagyobb növekedést produkálunk. Amennyiben csak három százalékkal múljuk felül évről évre az EU-t, akkor 2030-ra az unió fejlettségének 90 százalékánál fogunk tartani.
Egyébként Ausztria életnívójának megközelítése hatalmas feladat: nem pusztán az európai uniós mezőnyben számít gazdag és tehetős országnak – az osztrák fejlettség 130 százalékos (!) –, hanem a globális rangsorban is általában dobogós a nyugati szomszédunk.
Egyébként a rendszerváltoztatáskor az volt a kormányzati prognózis, hogy 2024-re érjük be Ausztriát, míg a 2000-es években 2021 volt a céldátum.
Ausztria kipipálva abból a szempontból, hogy ha átlépjük a határt, akkor bizony tetten érhető a magas életszínvonal. S nem pusztán a városokban, azok agglomerációjában látható a jobb élet, hanem a legkisebb falvakban is. Persze történelmi szempontból szerencsések: ha csak a közelmúltat nézzük, bizony
nem zúdult az osztrákokra a szocializmus négy évtizede. 1955-től semlegesek lehettek, ráadásul a Nyugat érdeke volt, hogy fejlődjenek is.
Az első kirakatország volt a vasfüggöny mellett. Az idősebbek számára mindig emlékezetes marad az első blikk Ausztriából, amikor is három évente átléphettük a határt.
Na de Románia?! Aki járt már ott, valószínűleg nem teljesen ért egyet az Eurostat friss jelentésével: fejlettség vonatkozásában enyhén szólva Magyarország felé billen a zászló. Az pedig kifejezetten cáfolható, hogy a portugálokat is lekörözték a románok.
Állítólag Winston Churchilltől származik egy ide vonatkozó idézet:
Én csak azt a statisztikát hiszem el, amit magam hamisítottam.
S egy másik: „A statisztika gyakorlatilag arra való, hogy elfogadhatóvá tegye az eredménytelenséget.”
Szóval az Eurostat kimutatása szerint nemcsak hazánk, hanem a szomszédos és a déli országok konvergenciája is folytatódott. Így bekövetkezett az, ami korábban elképzelhetetlen volt:
azonos fejlettségi színvonalon áll jelenleg Magyarország, Románia és Portugália, közvetlenül előttük pedig Lengyelország, amely már közelíti a nyolcvanszázalékos határt.
A nyolcvanasok táborában ott található Spanyolország, de már Észtország is, a csehek pedig már ezen is túlléptek. Nekünk, magyaroknak a feladat adott: mindenképpen gyorsulnunk kell. Különös tekintettel arra, hogy 2010 óta, az akkori 66 százalékról 11 százalékponttal közeledtünk az uniós átlaghoz. Most pedig csak hét évünk lesz arra, hogy 13 százalékponttal fejlődjünk.
Bezzeg Ausztria? Igen, mert Ausztria gazdasági modellje kiemelkedően sikeres.
Az elmúlt húsz évben a fejlett nyugat-európai országok közül csak Írország és Luxemburg tudott gyorsabban növekedni az osztrákoknál.
Ennek a sikernek számos összetevője van. Talán a legfontosabb ezek közül az érdekképviseleti szövetségek átfogó és koordinált együttműködése, a sajátos szociális partnerség, amely a gazdaság és a szociálpolitika minden területére kiterjed. A másik hangsúlyos elem az állam jelentős és széles körű gazdasági szerepvállalása. Ez magában foglalja többek között az infrastruktúra fejlesztését, a kisvállalatok hitelekkel és garanciákkal történő támogatását, a kutatás-fejlesztésre fordított kiadások folyamatos növekedését.
Ami pedig Románia fejlődését illeti, fontos jelezni, hogy a statisztika szerint az unióban az egyik, hanem a leggyorsabb fejlődést produkálta az elmúlt bő évtizedben, megelőzve például Horvátországot, Görögországot vagy Szlovákiát.
Ebben a hihetetlen léptékű fejlődésben azonban fontos elem, hogy a románok évek óta kvázi adósságból növekednek!
Látva a fenti számokat – léptünk előre, de „behoztak” a románok –, az egyik szemünk sír, a másik pedig nevet. De mit szóljanak a portugálok?
A szerző a Világgazdaság főszerkesztő-helyettese
