Abban mindenki egyetért, hogy a háború alapvetően egy borzasztó dolog, minden érintett számára katasztrofális hatással jár, elpusztítja az embert, az épületeket, a mindennapi élet apróbb-nagyobb feltételeit és velejáróit. Aztán mikor eljön a béke, a háborúnak akkor sincs vége.
Épp ez a legfájdalmasabb a háborúban, hogy igazából sosincs vége. Megfertőzi a lelkeket, és örökre ott marad. A hivatalos vezetők ugyan aláírhatják a békeszerződést, de az csak egy papír, amely ezernyi kisebb-nagyobb cikkelyben részletezi, miként fognak a hatalmak eljárni a jövőben. Az emberek, akik végigszenvedték a gyilkos forgatagot, ugyanakkor végiggyalogolnak a kiégett házak között, hogy a boltban kapjanak egy kiló kenyeret, ha még akad. Az élet sose lesz olyan, mint korábban volt, s azt se lehet kizárni, hogy az egykori ellenségek a politika következtében kénytelenek egy házba költözni.
Láttunk ilyet eleget, a hirtelen és brutálisan széteső Jugoszláviában egyazon nyelvet beszélő egykori osztálytársak lőtték egymást, a vérontás végeztével a szerbek veszítettek, Szarajevó pedig ma a temetők városa.
De túl kicsi a lakosság ahhoz, hogy örökre elkerüljék egymást az egykori harcosok. Kambodzsa átélt egy hihetetlen kegyetlen kommunista népirtást, a múltat végleg eltörölni akaró vörös khmerek dúlását követően egységkormány alakult, többek között a vörös khmerek részvételével. A valamikori mészárosok így büntetlenül visszatértek az otthonaikba, s mivel alapvetően gyerekekről volt szó, nagy részük még ma is él, egy utcában áldozatainak rokonaival.
Észak-Írországban három évtizeden keresztül dörögtek a fegyverek két keresztény közösség és a hadsereg között, a harcoló felek mindenféle szempontból ugyanolyanok, ugyanazt az akcentust használják, csak a templom más. Az egész terület 14 ezer négyzetkilométer, ez nagyjából Baranya, Somogy és Tolna vármegye összesített területével egyenlő. Észak-Írország lakossága jelenleg 1,9 millió fő, Belfastban kevesebb mint 400 ezer ember él, a másik nagyváros és tűzfészek a katolikus többségű Derry (Londonderry) a maga 86 ezres lakosságával. Majd eljött a nagypénteki megállapodás, és azok az emberek ültek le aláírni a kiegyezést, akik egykor konkrétan egymás autója alá bombát tettek vagy merényletet követtek el ellenük. Mindenki ismer mindenkit, mindenki gyűlöl mindenkit, a háború pedig katonát csinált a lakosságból.
A kisgyerekektől a nyugdíjasokig mindenki katona, ha sokáig tart a vérontás. Egy-két hét inkább az ijedtségről szól, meg a hitetlenkedésről, hogy minket is elért a háború, pedig ez olyan szép és békés föld volt mindig. Majd elmennek azok, akik megtehetik, akik gazdagok, akik nagyon félnek. Egy idő után viszont kiderül, hogy a félelem az, ami megöl, és a dac felülemelkedik, az élni akarás megkeményíti az embereket. A nyugatiak többsége Ukrajnát veszélyesnek tartja, hiszen háború van.
Az ukránok többsége Kárpátalját a béke szigetének érzi, ahol egyetlen harci cselekedet se történt. Szíria háborús övezet, veszélyes. Latakijában, az ország nyugati részén az egész időszak alatt tele voltak a strandok. Izrael hagyományosan robbanásveszélyes ország, Eilatban, a déli, tengerparti városban egyetlen merénylet történt történelme során. A jeruzsálemiek másként élnek, mint az eilatiak. A damaszkusziak máshogy, mint a latakijaiak. Az ungváriak másként, mint a herszoniak.