Fontos azonban külön kezelni a hazai és a nemzetközi hülyéket. Ugyanis más-más sztori van mögöttük.

A nyugati világban jól működnek bizonyos receptek. Föl lehet hergelni egyes csoportokat utcai és egyéb balhékra. A média pedig áldozatnak állítja be őket, akik a velük szembeni „elnyomás” miatt jogosan tiltakoznak. Az elhülyített, öngyűlöletre és bűntudatra nevelt tömegek pedig bekajálják a mesét, és nemhogy nem háborodnak fel az erőszakon, a fosztogatásokon, hanem képesek még szimpatizálni is a randalírozókkal.

Ez a recept Magyarországon, hála istennek, nem működik. Az Alinsky-módszerekre a társadalom döntő többsége nem vevő. Bár a hazai baloldal folyamatosan próbálja másolni a recepteket, ezekkel rendre kudarcba fullad. Az ajtónak rohanó Kunhalmitól a tartós élelmiszereket a Parlamentbe hordó Jakabon át a kerítésszaggató momentumosokig. (A másik kerítésszaggatónak, Gyurcsánynak láthatóan több esze van; ő sosem vesz részt ezekben az akciókban.)

Na, de miért is ennyire szánalmas a hazai baloldal? És nem csak az első vonal, karácsonyostul, márki-zaystul. A második, a Hajnal Miklósokkal, Tompos Mártonokkal, Kiss Lászlókkal pláne. Akikkel ugyan előfordul, hogy megválasztja őket egy-egy budapesti kerület elkényeztetett, debilre butított, mainstream médiát fogyasztó közege, de az ország nagy része nem kíváncsi rájuk. Vajon miért ennyire gyenge az utánpótlás is?

Gondoljunk csak bele, mit lát ma egy fiatal, ha körülnéz a politikai palettán. Az egyik oldalon egy erős, határozott vízióval rendelkező, azt a gyakorlatba átültetni képes vezetőt, és annak hasonlóan jól felkészült, ütőképes csapatát. A másik oldalon hülyegyerekeket, akik újabb és újabb performanszokkal (vagy ugyanannak a performansznak az ismételgetésével) próbálnak feltűnni, de semmilyen valódi üzenetük nincs (azonkívül, hogy „fúj, Orbán”), nincs mögöttük intellektuális politikai munka, még önálló gondolataik sincsenek, csakis a Nyugatról átvett szlogeneket mantrázzák.

Ha nincs családilag, emocionálisan és így tovább elköteleződve valamelyik oldal iránt, hanem egyszerűen csak szeretne a politikában érvényesülni, és nem pusztán a hatalomvágy hajtja ebben, hanem valamiféle tenni akarás, küldetéstudat, de legalábbis egyfajta önmagán túlmutató késztetés a közéletre, akkor ha egy ilyen fiatal megnézi a két oldalt, vajon melyiket fogja választani? Ahol munkát, szervezettséget, koncepciót lát, és ő is megtalálhatja a számítását, vagy ahol szánalmas műbalhékban vehet részt? Nyilván nem nehéz a döntés. A magyarországi baloldal gyenge minősége tehát folyamatosan újratermeli önmagát. Minél több a kretén, annál több lesz a kretén.

De mi a helyzet külföldön? Miért van az, hogy egyre bornírtabb balf­­ékek állhatnak nagy és erős országok élére is? Joe Biden, aki kezet fog a levegővel. Liz Truss, aki 45 napig napig volt brit miniszterelnök, de előtte külügyminiszterként fogalma sem volt, hogy Voronyezs és Rosztov Oroszországban van, nem pedig Ukrajnában, és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter totálisan beégette emiatt, vagy Justin Trudeau, aki egyetemistákkal beszélgetve Kínát dicsőíti, diverzitási kvóták alapján válogatja össze a kormányát, és idétlen zoknikkal feltűnősködik. 

És ezt hogyan tudják elérni? Az emberek viselkedésének a megváltoztatásával. A viselkedés pedig a vélekedésekből ered. Ahogy az ember vélekedik, aszerint fog cselekedni. Alappszichológia. Ezért kell irányítani az emberek gondolatait. És birtokolni az intézményeket, amelyek leginkább befolyásolják az emberek gondolkodását.

Ezek pedig a média, a kultúra és az oktatás. A globalista elit mára ezeket tökéletesen leuralta. Ömlik a propaganda. Nem nehéz rájönni, miért van minden hollywoodi filmben legalább meleg, de most már inkább transznemű karakter. Vagy miért népszerűsítik az abortuszt. Miért tolják egyfolytában a klímapánikot. Miért teszik mindenért bűnössé a fehér embert. Mert ezekkel is a társadalom szövetét akarják szétszaggatni. És mindenféle abnormalitást, a biológiát, a tudományt megtagadó valótlanságokat elhitetni az emberekkel.

És mivel ezeken az intézményeken keresztül érik el a céljaikat, szinte mindegy is, hogy formálisan ki egy-egy ország vezetője. Sőt ha kretén, akkor az emberek még inkább hajlanak majd egyfajta világállam elfogadására. Mert azt legalább nem kretének irányítják.

És tényleg, a globális cégek vezetői, Bill ­Gates, Soros György, az amazonos Jeff Bezos, a pfizeres Albert Bourla, a blackrockos Larry Fink, a Világgazdasági Fórum alapítója, ­Klaus Schwab, a Facebook-főnök Mark Zucker­berg egyáltalán nem kretének. Végtelenül aljas, sátáni figurák, akik iszonyatos mennyiségű pénzt halmoznak fel, miközben teljesen függővé, kiszolgáltatottá teszik, átverik az emberiséget – de a legkevésbé sem kretének.

Korábban is voltak rossz vezetők, nem vitás. Woodrow Wilson és Franklin D. Roosevelt is kártékony gazemberek voltak. Vagy Francois Mitterrand. De egyikük sem volt degenerált. Még Anglia háború utáni miniszterelnöke, Clement Attlee sem. Oké, Jimmy Carter talán. Fölötte a már akkor is létező, de még nem ennyire erős világelit bábáskodott. De akkor még titokban.

És már demokratikus körülmények között is megtehetik. Mert a médián és a tömegkultúrán keresztül agymosott emberek meg is szavazzák a kreténeket.

Ez új jelenség. A kommunizmusban simán belefért, hogy egy imbecillis a vezető. Hiszen eleve nem az emberek választották. A demokráciák viszont mára érték el ezt az állapotot. Hogy ezekben is bármit meg lehet csinálni az emberekkel. Simán lehet nettó kreténeket a hatalomba ültetni. És ezzel azoknak is üzennek, akik látják ugyan a valóságot, és nem szavaznak ezekre a kreténekre. Nekünk azt üzenik: „Kár a gőzért, úgysem tudtok semmit tenni ellenünk. Látjátok? Simán a nyakatokra ültetünk ekkora kreténeket, mint Joe Biden. Vagy Ursula von der Leyen. Ők is mind nekünk dolgoznak.”

Mindenáron, minden eszközzel, minden általuk irányított intézményen keresztül azt a vélekedést kell az emberekben kelteni, hogy mindent ők uralnak. És azért kell mindenképp ezt az érzetet kelteniük, mert valójában nincs így. Bármennyi pénzük is van, néhány tucat vagy akár néhány száz ember nem képes nyolcmilliárdot irányítani, ha az a nyolcmilliárd nemet mond. Nincs korlátlan hatalmuk. Csak azt akarják, hogy elhiggyük, van.

Ha azonban van néhány vezető, akár a politikában, akár a gazdaságban, akár a médiában, akik szembe mernek menni a globalistákkal, a teljes kontrollal, a nemzetek megszüntetésével, a cenzúrával és az agymosással, és ha ezek a vezetők képesek összefogni a normális embereket, a normális emberek pedig képesek ezek mellé a vezetők mellé odaállni, akkor a világelit hatalma legyőzhető.

Borítókép: Joe Biden amerikai elnök (Fotó: Chip Somodevilla)